Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

II. DIÓSGYŐR ISKOLÁI - Népiskolai tanterv és tanítók Diósgyőrben 1930-1946

érzelemvilágát, a szülőföldhöz, a néphez, a hazához való kötődést erősítették a költemények. Azok pontos megtanulását mindenütt szorgalmazták a tanítók. A földrajz a 4-6. osztályok tantárgya volt és magában foglalta az egész Kárpát-medence természeti adottságainak és lakóinak megismertetését. „A magyar nemzet történelme és a polgári jogok és kötelességek tárgykörei alkotják a népiskolai nevelés és oktatás gerincét" - írja a Tanterv. Ez a hatodik osztályban kapott kiemelt jelentőséget, amikor az énektanításban a népdalokat és a hazafias érzést erősítő indulókat tanították. Nótára történő meneteléssel kezdődött a testnevelési foglalkozás. Természetes volt, hogy a tanteremből történő kivonuláshoz, majd bejövetelhez sorakozni kellett az osztálynak. Hazafelé is sorban mentek vigyázó felügyelete mellett. Tanítási órák között a szünet mindig 10 perc (55. kép). 55. kép. A diósgyőri református elemi népiskola V. osztálya 1930-ban Barta János tanítóval és Palcsó Sándor igazgatóval (Fotó a szerző tulajdonában) A tanteremben egy-egy padban 4 tanuló ült. Ha írni nem kellett, akkor egyenes testtartással hátratett kezekkel hallgatták a magyarázatot. A szépíráshoz a szekrényből a felelős kivette a tálcát és kiosztotta a tintásüvegeket. Kiadták a szépírási füzeteket, melyeknek kitöltéséhez tinta, toll a tollszárral kellett, valamint a kéz alá itatós, ha „paca" lenne, mert keveset kellett venni a tintából. Azután fölfelé vékonyan, lefelé vastagabban kellett rajzolni a betűt, sokáig döntve, később az állóbetűk írását kívánták. Meghatározó volt,