Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

II. DIÓSGYŐR ISKOLÁI - A vasgyári és perecesi iskola

aknáról a szenet és munkásokat szállító kisvonattal (gőzmozdonnyal) a 2330 méter hosszú füstös alagúton Perecesre és vissza. A tantermekben a padok vasvázra erősített deszkából és lécekből készültek, felnyitható ülőrésszel. Ketten ültek egy padban és csak fiúkból állt az osztály. Imával kezdődött a tanítás, s kézjelek formálásával tanulták a hangokat, és palatáblára palaveszszővel rajzolták, írták a betűket a kisiskolások. A számokat a palatábla másik, négyzethálózatos oldalára írták, a házi feladat is azon készült. A tanterem ablakai bal felől voltak, s jobb kézzel kellett írni. Második osztályos korukban már volt füzetük, ahogy akkor nevezték, irkájuk. Ceruza volt a következő írószerszám, amelyet tolltartóban tartottak. A számtan irka hátlapján a szorzótábla, amelyet gyakorolni kellett. Reggel, amíg a tanító nem jött be a tanterembe, vagy valami dolga akadt és magukra hagyta a fiúkat, az osztálynak hangosan kellett mondania a megadott szorzótáblát, közben hátratett kezekkel és egyenes testtartással kellett ülni, vigyázók figyelték, hogy mindenki mondja-e. Aki nem tette, vagy mocorgott, azt felírták és következett a büntetés, a tanító úr a nádpálcával tenyerest, körmöst, vagy fenekest adott. Lármázni, rendetlenkedni nem lehetett következmények nélkül. Nagy figyelmet igényelt a tintának, a tollnak és az italosnak a használata. Mikor lassan megtanulták valamennyire, akkor ügyelni kellet arra, hogy a betűket fölfelé vékonyan és lefelé vastagabban írják, mert ezt követelte a szépírás. Minden óra után 10 perc szünet volt, ekkor sorakozó, levonulás az udvarra, majd csengetés után vissza. E könyv szerzőjének osztálytársai 1925-1928 között mind magyarul beszéltek. Az iskolának 1928-ban 232 fiú és 192 leány tanulója volt, összesen 424 fő 9 tanerővel. A lányok külön tanteremben voltak, tehát nem volt vegyes osztály. Az iskolákat hazánkban 1948-ban államosították és ezzel együtt megszűnt a gyárigazgatóság gondoskodása, s megszűnt a fiúk és lányok külön oktatása is. 1950 után minden iskolánál csökkent a férfi tanerők száma a nők javára. Pereces közigazgatásilag 1945-ben Miskolchoz került, ezt megelőzően Diósgyőrhöz tartozott. Miskolc város iskoláit számozással különböztették meg, így az egykori perecesi népiskola általános iskolaként a 19. számot kapta, amikor 1973-ban Perecesnek 8 tanterme, 452 tanulója és 24 tanerője (tanító és tanár) volt. Amíg templom nem épült Perecesen (1928) addig az iskola egyik termét a római katolikusok használták egyházi célokra. A harangláb az iskola közelében, az alagút bejárata fölötti részen volt, Javorek bácsi harangozott ott. Később a reformátusok használták az imatermet. Az iskolának hivatástudattal rendelkező tanerői voltak, egyben a perecesi közéletnek is rugói, mozgatói. A perecesi iskola és közélet, művelődés legismertebb és legtiszteltebb személyisége Lauday János igazgató volt, aki 33 évet szolgált Perecesen. Az iskolán kívüli művelődés elősegítőjeként