Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A római katolikus egyház

4. kép. A diósgyőri pálos kolostor templomának padjai 1930 körül Sajóbábonyban (Üvegnegatív: HOM Negatívtár 7639) Az egri káptalan - mint a koronauradalom bérlőinek egyike - közreműködésének eredménye volt az is, hogy az 1743. évben átvehette a katolikus egyház a reformátusoktól a diósgyőri „puszta templomot", az iskolát, a parókiát és az ezekhez tartozó földek - mint alapítványi javak - felét. Cserébe a reformátusoknak a koronauradalom diósgyőri területén adtak egy telket (ma a Nagy Lajos király útja 34. számú ingatlan) iskola és lelkészi lakás építése céljára. A reformátusok azonban az építést csak 1749-ben tudták megkezdeni és 1750-ben fejezték be. Emiatt a parókiát és az iskolát csupán 1750-ben adták vissza végleg a katolikus egyháznak. A „puszta templomot" - ahogyan a diósgyőriek nevezték a középkori eredetű kőtemplomot, az egri káptalan valamint az uradalom bérlői, Almássy János és Fáy László bőkezűségéből újították fel 1743-1752 között. Felszentelését 1753-ban Barkóczy Ferenc egri megyéspüspök végezte. A templom homlokzatára felkerült az újjáépítést jelző kőtábla, amelyen a latin nyelvű felirat örökíti meg az építtetőket: A LEGNAGYOBB ÉS LEGJOBB ISTENNEK. AZ ISTENSZÜLŐ SZŰZ MÁRIA NEVÉNEK TISZTELETÉRE AZ EGRI KÁPTALAN, ALMÁSY JÁNOS ÉS FÁY LÁSZLÓ ÉPÍTETTÉK ÚJJÁ 1752-BEN. A felirat fölött Almásy László és Fáy László kőbe vésett címere fölött a pálosok jelvényét, a hollót is megörökítették a címerkompozícióban, utalva arra a szerepre, me-