Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - Az evangélikus egyház

ber ll-ik napja volt amikor nem lőttek be a község területére. A községet orosz, majd román csapatok szállták meg. Megjelent az első hadparancs, mire az élet első jelei megjelentek a szétlőtt utcákon és házak között. December 13-án - szerdai napon - délután 4 órakor kondultak meg először a község összes meghagyott harangjai, melybe belevegyültek a vár felől az evangélikus templom harangjainak hálaadó zengését " A német csapatok kiszorítása után a szovjet csapatok helyi segítőikkel megkezdték az élet szervezését. Ebben a munkában élen járt a németek ellen harcoló miskolci ellenálló szervezet, a MOKAN (Magyarországi Antináci Komité). Az egyik első intézkedésük volt, hogy a hajlék nélkül maradt embereknek lakásokat foglaltak le, így az evangélikus lelkészlakásba is beköltöztetett a MOKAN két lakót 1945. április 15-én. Az egyházat más ingatlanitól is igyekeztek megfosztani, ugyanis 1945. május 10-én a földigénylő bizottság Kovács Imre aláírásával igénybe vette az evangélikus tanító javadalmazását képező 8 hold 993 négyszögöl területet valamint a temetőnek biztosított 1 hold 300 négyszögöl területet is. Az új politikai berendezkedés egyik sajátos intézménye volt az a bizottság, amely a polgárok háború alatti tevékenységét volt hivatva mérlegre tenni, a fasizmushoz és nácizmushoz fűződő viszonyuk alapján, s ezzel az új politikai rendszerben betöltendő helyüket is meghatározva, dönteni arról, megmaradhatnak-e állásukban. 1945. június 24-én Diósgyőrben is megalakították az igazoló bizottságot, amely igazolta Moravcsik Sándor helyes politikai magatartását, ennek ellenére azonban az újjáépítést célzó közmunkából a lelkész sem maradhatott el, „az elrendelt közmunkát elvégeztem" - írja a lelkész az 1945. éviről szóló egyházi jelentésében.

231 Moravcsik Sándor ebben a kusza és rendezetlen viszonyok között is tájékozódott minden egyháztag felől, aggódva híveiért. 1946. március 15-én írja a jegyzőkönyvbe, hogy a menekülésből visszatért 20 fő, még távol van 16 hadifogoly és 9 deportált, ezek nevét is pontosan megörökítve. Szolgálati idejére esett az egyházat egyik legsúlyosabban érintő változás, hogy megszűnt a kötelező hitoktatás és az egyházi iskolákat az ország egész területén állami tulajdonba vették. Az egyházi adó fizetése is önkéntessé vált. Ezek, az egyház alapvető státusát és működését megváltoztató rendelkezések, melyek a társadalom kommunista célú átalakításának eszközei közé tartoztak, az együttérző Moravcsik Sándor idegállapotát megrendítették, ami a közösség hűséges szolgálatában is akadályozta. Szolgálati helyének megcserélését kérve a püspöktől, 1964. április 1-től Tokajba távozott, ott is érte a halál 1964. október 8-án. Akarata szerint elhamvasztották és Diósgyőrben, szülei sírjába helyezték. Javára írandó, hogy közvetlenségével képes volt az ifjúság barátja és irányítója lenni, az ő szolgálata alatt