Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - Az evangélikus egyház

A 19. század végén a miskolci anyaegyház lelkésze évenként háromszor (Vízkeresztkor, Aldozócsütörtökön és Mihály napi vasárnapon) jött ki Diósgyőrbe szolgálatot ellátni. A többi alkalmakkor Vida Dániel végezte az ünnepi és hétköznapi istentiszteletet, a kereszteléseket, temetéseket és a konfirmációs oktatást. A szolgálat ellátása magyar nyelven történt. A kereszteléseket az imaházban végezték a keresztanya jelenlétében. Szokásban voltak a keresztelési torok is. A temetéseket a délutáni órákban tartották ének, ima és búcsúztató elmondása mellett. A rokonság a temetési tor divatját is megőrizte. 1878-ban az egyház vagyona főként ingatlanaiban fekszik, melyeket az egyházi épületek valamint a tagosításkor kapott földek képeznek, így egy szántóföld a „Petőréten", egy rét a Lyukó-völgyben és legelő a hegyoldalon, szántó a „kőszéntelep vasútja közt" (a Pereces felé vezető vasútnál.). Fontos ingatlancsoport a három temető: „a régi temető 700 négyszögöl, a középső 800, a tagosításkor nyert új temető 2400 négyszögöl ". Van az egyháznak adományokból és kegyes hagyományokból származó készpénzvagyona is kötvényekben és a hitelbankban elhelyezve. A közgyűlések a felügyelő és lelkész összehívására, a presbiteri gyűléseket Vida Dániel meghívására és elnöklete mellett, a kívánt időben, az iskolai helyiségben tartották meg, ezekről jegyzőkönyv készült.

217 Az egyház vezetőségét a templomépítés tervezésével párhuzamosan új parókia építésnek gondolata is foglalkoztatta, mivel a lévita lakásának padlózata és a lábazati fal állandó nedvesedtek, mivel a ház igen közel épült a Szinvához. Az új parókiának igencsak alkalmasnak találták egy telket, amely a templomhellyel szomszédos volt, tágas, 900 négyszögölnyi kertje volt, Diósgyőrben úgy ismerték, mint mérnöki lakás, amely azelőtt a szőlődézsma idején bodnárház volt. Ezt 1882-ben az egyház nyilvános árverésen megvette, így a templom telkével együtt igen tekintélyes terület került az evangélikusokhoz közvetlenül a vár mellett, melyet a megszerzés után be is kerítettek, a mérnöki házat pedig haszonbérbe adták.

218 Az egyház önállóságra való törekvése is közelebb jutott a megvalósuláshoz. Az új vasgyár 1868-as létesítése majd gyors fejlesztése és Pereces, Pálinkás kőszénbányáinak 1870-es megnyitása után ugrásszerűen megnőtt az evangélikus egyháztagok száma, mivel a munkalehetőségek következtében sok család települt Diósgyőr, Vasgyártelep és Pereces területére Magyarország északi vidékeinek olyan városaiból, falvaiból, mint Rozsnyó, Dobsina, Svedkla, Ocsvár, Szepesolaszi, Remeteszepes, Zólyom-Lehota, Jolsva, Gölnic, Szomolnok, Bártfa, Tiszolc, Gömör, Krácsinóc, Szepesváralja, Szepes-