Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A római katolikus egyház

tésében Diósgyőrben. Diósgyőrnek a 17—18. század fordulója körüli földesura, Haller Sámuel református vallású volt ugyan, de felesége, gróf Barkóczy Julianna a katolikus vallás követője. Nem voltak hívei II. Rákóczi Ferencnek, mert a fejdelem a királyi kincstár által 1702-ben elvett birtokrészük visszaadását nem engedélyezte. Barkóczy Julianna - a diósgyőri református vallásúak köztudatában és hagyományában - önkényes, erőszakos természetű asszonyként élt. Miután hallerkői Haller Sámuel 1705-ben meghalt, a földesúri jogkört özvegy felesége gyakorolta. Barkóczy Julianna nemcsak az uradalom birtoktörténetébe írta be nevét, hanem az egyházak históriájába is, hiszen kísérletet tett Petrik András kanonokkal és Zorger János préposttal a reformátusok kezén lévő egykori középkori diósgyőri plébánia, templom és iskola visszaszerzésére. Petrik András egri kanonok 171 l-ben a miskolci templomot azon a címen követelte vissza, hogy a város nincsen az artikuláris helyek között felsorolva, melyek a törvény szerint protestáns templomot tarthatnak. A katolikus urak és a diósgyőri reformátusok legsúlyosabb öszszetűzése az 1711-12. év fordulójára esett.

13 Igaz, Hallerné már előbb is a református prédikátor ellen fordult, 1712-ben mondja egy miskolci nemesember: „nem tudom, melyik nyáron Hallerné asszonyom őnagysága hatalmasul, még éretlen korában verette le a prédikátor almáját" .

u Haller báró özvegye, gróf Barkóczy Julianna földesúri hatalmára hivatkozva Zorger János prépost és Petrik András egri kanonok támogatásával február 13-án megjelent Debretzeni István diósgyőri prédikátor hivatalában, a lelkészt a parókiáról „kiűzték", a. romos kőtemplomot elfoglalták, arra való hivatkozással, hogy az említett épületeket és a földeket a reformátusok csak Rákóczi idejében foglalták el, azelőtt a katolikusoké volt. A reformátusok a vármegyéhez fordultak tiltakozásukkal, s a vármegye 1712. február 17-én 12 idős miskolci nemesember tanúvallatással felvett jegyzőkönyve alapján döntött a kérdésben. A tanúvallomások bizonyító erejének súlya következtében az erőszakos foglalást hatálytalanították, és a reformátusokat meghagyták a javak birtokában, hiszen hamis volt az az állítás, hogy csak a Rákóczi-felkelés óta bírják a javakat.

15 A sikertelen kísérlet után pár évig nem sikerült plébániát létrehozni Diósgyőrben, hiszen 1718-tól még Miskolcon, a város plébániáján, a Mindszenti egyháznál anyakönyvezték a diósgyőri katolikus családok gyermekeit, halottait és a házasságokat. A hódoltság után a 18. század első évtizedeiben Miskolcnak egyetlen plébániája volt, a Mindszenti plébánia, amelynek anya13 Borovszky Samu 1997. 46. p. 14 Jegyzőkönyv a diósgyőri református templomról és parókiáról tartott tanúvallatásról. Miskolc 1712. február 17. DRefl 15 BmLt IV. 501/a. 16. köt. 848. p., 17. köt. 1. p. vö: Borovszky Samu 1997. 46. p. A tanúvallatás Diósgyőr, 1712. február 17-én kelt jegyzőkönyvének másolata: DRefl