Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)
részben sziléziai szénből állították elő, a gázgenerátorok beváltak. A legnagyobb vívmánynak azt tekintették, hogy kitűnő és minden kívánalomnak megfelelő sínacélt sikerült előállítani. A tüskök a legcsekélyebb hiba nélkül kihengerelhetők voltak, a feltétfüzetekben előírt próbáknak az acél mindenben megfelelt. A jelentés a továbbiakban a betétanyagokkal folytatott kísérletekről számolt be, majd a végzett munkát így összegezi: „...A Martin-acélgyár felépítésével és annak sikeres megindításával meg van adva az alap a diósgyőri gyárnak a jelenkor színvonalán álló jövőjének további biztosítására és fejlesztésére, a feladat pedig, mely végett az itteni Martin-acélgyár terveztetett és felépíttetett, teljesen és sikerdúsan megoldottnak tekinthető.” A Martin-acélgyár üzemeltetéséhez szükséges szakembereket, elsősorban az előmunkásokat a gyár Stájerországból szerződtette. Az elsők között találjuk a következő nevűeket: Marki Rezső, Kern Gyula, Puschnik Gáspár, Angerler Simon, King János, Lampleger István és Kaluda Antal.12 Az első adagokból hengerelt síneket a kor gyakorlatának megfelelő vizsgálatnak vetették alá. Ez a vizsgálat abból állt, hogy a sínszálra 7,5 m magasból egy 500 kg súlyú kölöncöt ejtettek, s a próbadarabnak az így rámért ütést törés nélkül kellet kibírnia. A 0,5-0,6% C-t tartalmazó adagok sínjei - amelyek e tekintetben azonosak voltak a ma is használatos sínekkel - a próbát aránylag jól állták, a kisebb karbontartalmúak magatartása azonban változatosabb volt. Megállapítást nyert, hogy egyedül a C-tartalom nem határozza meg a sínek jóságát, az az acélkészítés módjától is függ. Az indulás napjaiban meg is állapította az üzem vezetősége, hogy „Főkellék az acélgyártásnál, hogy az acélfürdő - más rondítóktól természetszerűleg eltekintve - az oxyd oxyduloktól ment, tehát teljesen tiszta legyen, ami is csak a ferromangánnal való helyes elbánás mellett érhető el...”13. Sokkal több tapasztalat alakult ki akkor, amikor az első jó eredmények után megjelenő hibák alaposabb vizsgálatára sor került. Az Államvasutak feltétfüzetében előírt próbák az indulás utáni hónapokban esetenként törtek. Erről tanúskodik az egykori vizsgálati jegyzőkönyv14 (5. táblázat). A bevizsgált sínek viselkedése 1870-ig 5. táblázat Vizsgált darabszám: 10 I. sz. sín az első ütésnél (500 kg, 7,5 m) eltört II. sz. sín az első ütésnél (500 kg, 7,5 m) eltört III. sz. sín az első ütésnél 71 mm-el behajolt törés nélkül és a második ütést is kiállotta IV. sz. sín az első ütésnél 70 mm-el behajolt törés nélkül és a második ütést is kiállotta V. sz. sín az első ütésnél 73 mm-el behajolt törés nélkül és a második ütést is kiállotta 12 UBA. HKG. 6172/1879. 139/eln. 1879. n Szänyi Gábor: A diósgyőri acélgyártás. Kézirat. 1970. 1-6. p. (A továbbiakban: Sz. G ); UBA. HKG. 6386/1879. 14 UBA. HKG. 5887/1879. 69
