Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)

18. ábra. Martinkemence csapolása a 19. században (Feszti Árpád metszete után)

1879. július 8-án a diósgyőri gyár végre elérkezett oda, ahol kezdenie kellett volna: az első acéladagot az I. sz. martinkemencéből lecsapolhatták.9 Sok küzdelmes év után végre felcsillant a kedvező jövő a diósgyőriek előtt. A miskolci sajtó nagy jelentőséget tulajdonított az eseménynek és a „szép ünnep”-ről a helyi tudósító a következőképpen számolt be: „...Az újonnan épült Martin-Siemens-féle acélgyár e napon működését megkezdte az egész tisztviselői kar, az összes munkásszemélyzet és több diósgyőri meg miskolci vendég jelenlétében.” Visszapillantást ad a bajokkal és gondokkal eltelt esztendőkre. Hamerák Mihály és Teutschl Ferenc munkájának gyümölcseit méltatva, beszámolóját így fejezte be: „...Az építmény maga ízlésteljes és elegáns, és az építés vezetőjének Teutschl Ferenc úrnak tiszteletére válik. Az alkalmazott gépek mind helybéli készítmény, a külföldet ez egyszer teljesen nélkülözni tudtuk.”10 11 A II. sz. martinkemencét röviddel később 1879. augusztusban indították. A július 8-án üzembe helyezett I. sz. martinkemencénél a gázt a diósgyőri és sziléziai szénkeverékkel állították elő, mellyel a kovácsvas megömlesztéséhez szükséges nagy hőmérséklet biztosítható volt, így az adag levezetése fényesen sikerült. A kemencék savas bélésűek voltak. Az acélgyártás megindításakor, 1879. júliusban, a havi acélöntecstermelés: 77 079 kg, azaz 275 db öntecs volt."

A Martin-acélmű indításáról a gyár igazgatósága a Selmecbányái Bányaigazgatóságnak jelentésben számolt be, megállapítva, hogy a július 8-iki indítás sikeres volt, a várakozásnak mindenben megfelelt. Az üzemhez szükséges gázt részben diósgyőri,

9UBA. HKG. 2037/1879.

10 Borsod c. lap 1879. július 31. sz. 3. p.

11 UBA. HKG. 1879. július havi „Üzemi jelentés”.

68