Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)
A magyar kohász szakemberek egyre nagyobb figyelmet szenteltek az acélgyártás bevezetésének. Élen járt ebben Kerpely Antal akadémiai tanár, aki az 1879. évi párizsi világkiállítás alkalmával a francia, német és osztrák kohászati üzemeket meglátogatva, tapasztalatait tanítványainak előadásai keretében, a kohász szakembereknek pedig a Bányászati és Kohászati Lapok hasábjain ismertette. Ez alkalommal tanulmányozta a Per- not- és Martin-eljárást és különösen megragadták figyelmét a stíriai Neuberg-gyárban látottak, ahol a Bessemer- és Martin-eljárást egyesítették. Ott a Bessemer-konverterben részben elkészült terméket üstbe ürítették és közvetlenül a martinkemencébe folyatták, ahol kb. egy óra alatt kikészítették. Ennek az eljárásnak a bevezetését a már mindkét acélgyártási eljárást alkalmazó resicai gyárnak ajánlotta, de tanulhattak belőle a többi kohászati üzemek is.7 A Bányaigazgatóság még 1878-ban javaslatot tett a kincstár kezelésében lévő vasgyárakban a Bessemer-acélgyártás bevezetésére, amikor a Rhonicon egy kísérleti üzem már dolgozott. A Pénzügyminisztérium ezzel az intézkedéssel nem értett egyet és a kezdeményezésre adott válaszában a következőket írta: „...kérdés lévén az is, vájjon Rhonic-Brezován, vagy Diósgyőrött volna-e célszerűbb egy Bessemer-acélgyárat beren- deztetni?”8. Az előzőekben láttuk, hogy Diósgyőrött és Brezován a Martin-üzem már épülőben volt. Rhonicon a Bessemer-mű kísérletei folytak, ugyanakkor folyamatban voltak a diósgyőri gyár bérbeadási tárgyalásai. A Pénzügyminisztérium ugyanakkor a Bányaigazgatóság és a diósgyőri gyár javaslatának hatására már az célgyártás bevezetésével a szebb jövőt látva, a zilált gazdasági helyzet ellenére is igyekezett a költségvetés adta keretek között a gyár modernizálásával a kedvező üzemmenetet előmozdítani. A ,Jsiemens-Martin-acé\gyá\:?A” a meglévő hengerde közvetlen közelébe állították fel. Az itt megépített „Martinacélgyár” két 6 tonnás kemencéből, a hozzájuk tartozó 4-4 generátorból állt. Ezt kiegészítette az öntésre szolgáló „ingot-árok”, a salakcsatoma, 1-1 kémény és egy „előmelegítő pest „. A legyártott tuskókat vagy kocsin szállították át a hengerdébe, vagy a kemencék előtti területen tárolták (17. és 18. ábra). 7 Kerpely Antal: Vas- és acél a párisi világkiállításon 1878-ban. BKL. 1879. évf. 16. sz. 126. p. 8UBA. HKG. 16/eln. 1879. 67 17. ábra. Az első diósgyőri Martin-acélmű alaprajza a hengerműve!
