Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
III. A 19. századi nagy válság évei (1873-1877)
sok selejt és visszautasított áru keletkezett. A gépműhelyben egyetlen sínhengereszterga van csak, ez pedig nem győzi a hengermegmunkálást. A diósgyőri vasgyár felett a válság hullámai összecsapnak. Jó és selejtes sín egyaránt elhagyta a gyárat. A vezetőség nem tudott eléggé alkalmazkodni a változó betétanyag és tüzelőanyag minőségéhez és így sem a sínek egyenletes jó minősége, sem ezek termelési költsége nem volt kielégítő. A munkások gyakorlottsága sem kielégítő. Péch Antal, hivatalba lépése után a Pénzügyminisztériumnak a diósgyőri üzem vezetésére vonatkozóan is javaslatot tett. Véleménye szerint Glanzer Miksa műfőnök a gyár építését különös szorgalommal és gondossággal hajtotta végre és ezért dicséret illeti, azonban kevésbé kielégítő a működése a vasgyár üzemének vezetésében, melyet nem tejesít annyi előrelátással, gondossággal és ügyességgel, amennyit egy önálló hivatalfőnöktől kívánni kell. Már az üzem megindulásánál annyira fennakadt, hogy Moschitz bányatanácsost kellett Rhonicról segítségül hívni. Nem volt eléggé gondos és előrelátó, részint mert selejtes árut szállított a jó sínekkel vegyesen, így a vasgyár hitele megromlott. Nem tudta a gyártmányokat egyenlő jó minőségben megtartani és a gyártás költségeit úgy szabályozni, hogy az az eladási árral biztosan fedezve legyen. „Jelenleg a vasgyár igen nehéz körülmények között működik, gyártmányai rossz hírben állanak, megrendelései nincsenek, munkásai még nem eléggé gyakorlottak, igen magas bér mellett dolgoznak s készítményük nem megbízhatóan egyenlő”. Javasolja tehát a pénzügyminiszternek, hogy Glanzer Miksát helyezze át Zólyombrézóra, az ottani műfőnököt Ha- merák Mihályt pedig Diósgyőrbe, mert ő jelenleg a kincstári tisztviselők között a legügyesebb finomító, jól és gazdaságon tudja használni munkásainak képességét. Hamerák alapozta meg a rhonici sínek jóhírét, azt mindezideig fenntartotta és az üzemet kedvező körülmények között tudta vezetni.5 A Pénzügyminisztérium a javaslatot elfogadta és 1873. november 25-én 58060 sz. rendelettel Glanzert Zólyombrézóra helyezte át, s helyette Hamerákot nevezte ki 1874. január 1-i hatállyal. Hamerák, aki szakmailag jól képzett, erélyes és szókimondó ember volt, hivatalba lépése után kiértékelte a gyár helyzetét és elsősorban a fő bajon, a kavarókemencéken és a szénfelhasználáson kívánt segíteni. Legfőbb javaslata a nagyolvasztó végleges leállítása és a diósgyőri szén teljes kiiktatása volt a kavaróeljárásnál.6 A Selmecbányái Bányaigazgatóság a nyersvasgyártás leállításához nem járult hozzá; ajánlotta, hogy a hengerdében tiszolci nyersvassal és sziléziai szénnel gyártsanak jó síneket, a gyár pedig a saját kitermelt áruinak értékével tartsa fenn magát.7 Hamerák szükségesnek tartotta még azt is, hogy az eddig diósgyőri barnaszénre berendezett 6 kavardából négyet dombraui aprószén tüzelésre alakítsanak át, két kavarókemencét járassanak diósgyőri szénnel, úgy hogy a jelenlegi helyzetben 8 kavaró dombraui, 2 pedig diósgyőri szénnel dolgozzék. Miután így a diósgyőri szén-felhasználás tetemesen leapad, kérte a további szénszállítás leállítását. Hamerák kiváló műszaki érzékkel nyúlt a hengersorok kérdéséhez is, felismerve a meglévő hibákat. Mint fontos és azonnal elvégzendő feladatot, a hengerek újraüregezését rendelte el. A munkások elbocsátását azonban ellenezte.8 5 UBA. BRD. 25/eln. 1873. UA. BO. BRD. 70/eln. 1873. 6 UBA. HKG. 1573/1874,939/1874. 7 UBA. HKG. 2827/1874. 8 UBA. HKG. 1573/1874. 56
