Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)
Év Termelés, t Az ércszállítás megoszlása Witkovitz Diósgyőr Tiszolc Egyéb tonna 1886/87. 145 966 1163151887/88. 131 350 115 8771888/89. 153 036 134 7071889/90. 191 620 154 543 820 800 9 170 Ha visszaidézzük Mocsáry Lajos borsodi képviselő indokait az 1872. évi költségvetési tárgyalásról, melyet a diósgyőri gyár megszüntetésével kapcsolatban hangoztatott, hogy a megszüntetés egyik indoka a vasérc nagy távolsága a nagyolvasztótól és ha ugyanakkor a witkowitzi gyár ércszállításait vizsgáljuk, láthatjuk, milyen nagy hiba volt a diósgyőri nyersvasgyártás leállítása, a .nagyolvasztó lebontása. Milyen emelkedés következett volna be a magyar vasiparban, ha helyes iparpolitikával a diósgyőri nagyolvasztót átépítik Bessemer-nyersvas gyártására, felépítik a második nagyolvasztót - amit Péch Antal is javasolt-, megépítek. ä vasutatIludabányára és felállítják már ekkor Diósgyőrben a Bessemer-Acélművet. £zzel nemcsak Diósgyőrt, de a magyar közlekedést és gépipart hatalmas fejlődésnek indíthatták yolna és elkérülhették volna Diósgyőrben a költséges kavarókísérleteket. < ' ' ; Súlyosan érintette a gyárat az 1985. április 19-én kitört tűzvész, mely a hengermű épületeiben súlyos károkat okozott. Ez alkalommal is megbosszulta magát a részleges faépítkezés, ami általában az egész gyárra jellemző volt. Az okozott károk kijavítása, az új épületek felépítése oly gyorsan haladt előre, hogy a folyamatos munka augusztusban már folytatható volt. Az új fejlesztési program keretében egy új szivattyútelepet építettek. Ugyanekkor építették ki a gyár vízvezeték-hálózatát. Megoldották a gyár villanyvilágítását. A diósgyőri gyár az eddig megvalósított üzemfejlesztés hatására addigi szomorú helyzetéből fokozatosan kikerült és évről-évre fejlődött, s az utolsók közül az elsők közé küzdötte fel magát. Összehasonlításképpen vizsgáljuk meg, hogyan nézett ki a magyar kohászati ipar az 1885. esztendőben: a ffisselés 12 vasgyárban 50 ffisstüzzel még az avult múlt kohászatára utal, átlagos 6 000 tonna termeléssel. A kavarókemencék továbbra is uralták a vasipart, bizonyságául annak, hogy a magánipar még mindig idegenkedett az acélgyártás bevezetésétől, nem vállalta a kísérletezésekkel járó többletköltségeket, ennek következménye az acél behozatal növekedése volt. 1885-ben 84 kavarókemence dolgozott évi 150 000 tonna termeléssel. Kavarókemencék működtek Resicán 11 db, Aninán 14 db, Zólyomban 7 db, Brezován 9 db, Bujakován 4 db, Salgótarjánban 10 db, Ózdon 11 db, Diósgyőrben 2 db, Nándorhegyen 6 db, Kudzsiron 3 db, Nadrágon 4 db, Kabolapolyá- nán 1 db, Pieszokon 1 db, Vajszkován 1 db. Az acélgyártóberendezések csak lassan, vontatottan terjedtek el. Bessemer-eljá- rást Resicán 4, Diósgyőrben 2 konverterrel, Siemens-Martin-eljárást Resicán 4, Diósgyőrben 2, Zólyombrézón 1 kemencével, tégelyacélgyártást Kudzsiron 30, Prakfalván 3 tégellyel folytattak. Az 1885. üzleti évben az 1871 óta forgalmazott vassínek gyártását beszüntették. Ettől az időponttól kezdve a diósgyőri gyár kizárólag csak acélsínek gyártásával foglalkozott. 87
