Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)

A már említett felügyelő-bizottság hatáskörébe tartozott minden nagyobb beszer­zési vagy eladási ügylet felett dönteni. A gyárigazgató ezeket az ügyeket a bizottság ülé­sén ismertette, s ha a bizottság jogosultnak érezte magát a döntésre, az ülésen megadta az engedélyt, amennyiben ezt a hatáskörén felülinek tartotta, úgy a kérdéses ügyet a mi­niszter elé terjesztette döntés végett. Ez a lebonyolítási mód bürokratikus, hosszadalmas volt, ami természetesen gátolta a gyors kereskedelmi munkát. A magánvállalatok azzal vádolták az állami gyárakat, hogy az állandó deficit oka az adminisztratív és bürokrati­kus ügyintézés, amiben teljesen igazuk volt. Általában az állami üzemeket és azok ke­reskedelmi életét állandóan támadták, sokszor nem ok nélkül. A kereskedelmi lebonyo­lítás vontatottsága nem a vállalat vezetőségének és kereskedelmi alkalmazottainak hibá­jául róható fel, minden nehézség az állami adminisztrációból és állami kötöttségekből adódott. Az acélöntészet kezdete 1884-1888-ban Magyarországon túltermelési válság lépett fel, amely az 1882. évi párisi tőzsdeösszeomlással megindult kapitalista túltermelési válság magyarországi hulláma volt.40 A válság 1884-ben a diósgyőri gyárban még nem éreztette hatását, acél­sínekben és kapcsoló anyagokban egész éven át nagy volt a kereslet, ezért tökéletesítet­ték a sínszegek, csavarok és szegecsek gyártásához szükséges berendezéseket és a gyár­tási módszereket. Tovább bővült a gyár termékválasztéka: 1884-ben bevezették az idom(alakos)acélöntvények gyártását. Az első esztendőben gyártott mennyiség 9 tonnát tett ki. A Martin-acélmű mellett épített acélöntődében ezzel kezdetét vette és kifejlődött egy olyan gyártási ág, mely hivatott volt az addig importból fedezett gépipari berendezé­sek gyártását átvenni és fejleszteni az import megszüntetése érdekében. Közben azonban elérkezett az 1885. évi költségvetés tárgyalásának az időpontja, és a pénzügyi bizottságban - függetlenül attól, hogy a gyár 1882-től kezdve állandóan emelkedő nyereséggel zárta az évet - ismét felvetődött a megszüntetés vagy bérbeadás kérdése. A vállalati eredmény a „zárszámadások” adatai szerint 1885 időszakában az alábbiak szerint alakult (13. táblázat). 13. táblázat A gyár zárszámadása 1884-ben és 1885-ben Év Nyerség Veszteség A gyár leltári értéke forint forint forint 1884 478 159­3 250 697 1885 547 241­3 627 167 Ha figyelemmel kísértük a már eddig ismertetett eseményeket, láthattuk, hogy olyan időkben, amikor válság van a vasiparban, a magánipar szószólói azonnal támadás­ba lendülnek, mint a jelen esetben is. 40 Sándor Vilmos i. m. 338. p. 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom