Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)
szági és külföldi nagyolvasztókra volt utalva.31 Az új Bessemer-acélmű üzembe helyezése rendkívül jól sikerült. A rendszeres üzem keretében úgyszólván elkerülhetetlen próbálkozások csak rövid időt vettek igénybe. A gyártás megindulásakor a felsőmagyarországi Bessemer-nyersvas természete ismeretlen volt, tehát kísérletezni kellett a gyártásnál. A nyersvas kezdetben igen hidegjáratúnak bizonyult, ezért a gyár kénytelen volt az idegen nagyolvasztók üzemének módosítását kérni. A kívánt módosítások elvégzése után a gyártás zavartalan menete biztosítható volt. Az átalakítások után a Bessemer- acélmű egyik legnagyobb szállítója Andrássy Manó vasgyára lett.32 33 Bebizonyosodott tehát, hogy vasúti sínek gyártásához teljesen jó és alkalmas Bessemer-acél gyártható felsőmagyarországi nyersvassal, diósgyőri barnaszénnel, diósgyőri tűzálló anyaggal. Ha tehát ezeket a kísérleteket 10-15 évvel korábban kezdték volna, nemcsak a diósgyőri gyár, de a magyar vaskohászat fejlődése is más irányt vehetett volna. A Bessemer-acélmű berendezése a modem technika akkori követelményeinek megfelelő volt. A két konvertert amerikai rendszer szerint építették fel, ezek emelt vasállványon nyugodtak. A készacélt forgatható daruval öntőüstbe csapolták, innen mozgó kocsira helyezett kokillába öntötték. A kocsizó megoldást azért választották, hogy az öntés után a kokillák a konvertercsamokból a hengerműbe továbbíthatók legyenek. A tüskök kiemelésére külön színt építettek két daruval. A konverter működéséhez szükséges fúvó levegőt a konvertercsamok melletti faépületben elhelyezett 500 lóerejű harangszelep vezénymüvel, tárcsás szívó- és nyomószeleppel felszerelt fúvógép szolgáltatta. A gép 22 fordulattal 2 atm. nyomással működött. A nyersvas átömlesztését a konverter csarnokkal sínpályával összekötött, épületben elhelyezett, generátorgázzal fűtött ömlesztő kemencében végezték. Az ömlesztéshez két kemencét tartottak állandóan üzemben, melyek 24 óra alatt 13-14 adagot adtak a Bessemer-münek, adagonként 65 métermázsa súllyal. További 2 ömlesztőkemence, mint tartalék, üzemen kívül állott, azokat csak akkor használták, ha az üzemben lévők közül valamelyik meghibásodott, vagy ha a termelés mennyiségét növelni kívánták. Az ömlesztőkemencékből a nyersvasat kocsira szerelt öntőüstbe engedték. Az öntőüstöt a kocsin a konverter-csarnok előtt felállított hidraulikus daruhoz szállították, a konverter szintjéig felemelték, és a konverterbe öntötték. A két beépített konverterből rendszerint csak az egyik volt üzemben, a másik tartalékként állt. Az üzemben lévő konverter 24 óránként, 65 métermázsa adagsúly mellett, melyhez kb. 6 mázsa hézagot adtak, 8-900 métermázsa acélt termelt. Az ömlesztőkemencéhez 16 db 6 tonnás gázgenerátor tartozott, a generátorok szénfogyasztása 24 óránként 50-56 tonna diósgyőri saját bányából származó szén volt. A fúvógéphez a gőzt a konvertercsamok elé, és a generátorok mellett épített kazánházban termelték, ahová 6 kazánt helyeztek el. A 6 kazán közül állandóan csak 3 volt üzemben, 3 tartalékot képezett. A Bessemer-acélmű kiegészítését képezte a szárítókamra, amelyben az öntőüstök és konverterek részére szolgáló tűzálló téglákat raktározták. A konverterek, daruk és a torokemelők mozgatását a gépházban álló kettős kompresszor végezte/3 31 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállítás. M. Kir. Közmunka és Közlekedési Minisztérium III. Szakosztály II. sz. a m. kir. Vas- és Acélgyár. Diósgyőrött. Budapest. 1885. 37. p. 32 Felügyelőbizottsági jegyzőkönyvek 1885. évf. 9313/gy: 1890 évf. 25. 68777/m. sz. 33 Gazdasági Mérnök 1885. évi 17. sz. 161-163. p. Edvi-Illés Aladár: A diósgyőri Vas- és Acélgyár. 80
