Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
III. A 19. századi nagy válság évei (1873-1877)
igazgatóságot pedig utasította, hogy a letermelt vasgyártmányok eladására minden lehetőséget használjon ki.13 Az 1875. évi költségvetési tárgyalásokhoz a vasgyári hivatal az elmúlt év eredményeinek összeállításakor halmozottan 829 148,43 forint veszteséget mutatott ki.14 Ennek hatására a május 13-i országgyűlésen Ghiczy Kálmán pénzügyminiszter az állam kezelésében lévő müvekkel kapcsolatban kijelentette: „...a vasművek és kőszénbányák pedig általában minél előbb a magánipamak adassanak át.”15 Ide vezetett a kísérletezés és a modern acélgyártó berendezések mellőzése. Igaz ugyan, hogy Hamerák vezetése óta a gyár üzeme lassan működőképessé vált, a céltudatos és helyes irányt követő kísérletek éreztették hatásukat, mindez azonban a tetemes 1873. évi veszteséget nem volt képes ellensúlyozni. A Selmecbányái Bányaigazgatóság minden reménye a gyár megmentése érdekében már csak az volt, hogy Hamerák szakavatott vezetése mellett az eredmények mielőbb javulni fognak.16 Ez a remény az egyes havi jelentések szerint teljesülni is látszott, azonban a nyersvashiány és az állandóan visszatérő „motívum” a szén, a termelést és az üzemeredményeket annyira ingadozóvá tette, hogy a Pénzügyminisztérium július 24-i rendeletében az elmúlt év eredményei és az igen lassan javuló üzemi eredmények miatt a vasgyárnak és a kőszénbányának a legszűkebb korlátok között való üzemét írta elő. Ez az újabb miniszteri rendelet a gyár vezetőiben azt a feltevést erősítette meg, hogy a gyár megszüntetését vagy eladását tervezik. A kísérletezések mellett a vasúti építkezésekhez szükséges síngyártás, ha kis mennyiségben is, de folyamatban volt. A vasúttársaságok érdeklődése, mint pl. a kassa- oderbergi vasúté, állandó visszatérő jelenség,17 de kereskedelmi vasból a forgalom igen lanyha. 1874 folyamán azonban mégiscsak elmozdult Diósgyőr a mélypontról. Bizonyítja ezt a hengerelt gyártmányok árjegyzéke, melyet jóváhagyattak a Pénzügyminisztériummal. Eszerint a hengermű gyártási programja szélesült; 1874-ben gyártókészek voltak a következő termékekben. Bányasínek, bécsi mértékegységből átszámítva, 6,2-8,0-9,7- 13,7 kg/m típusúak, pályasínek (I—II—III rangúak) szintén átszámítva, 33,5-32,5-23,6 kg/m típusban, síntalpak, sínszegek, csavarok anyagai, eladásra bugák, rúdvasak (kerékvas, kapocsvas, laposvasak, négyszög, koracélok,) abroncs- és párkányvasak. Közelebbi méretjellemzőket a jegyzék nem tartalmaz, arra azonban tájékoztatást ad, hogy az alapjaiban síngyártásra telepített hengermű széles programot vállalt alig három évi üzem után a kereskedelmi piac részére is.18 A vasmű üzemének fenntartása érdekében a Selmecbányái Bányaigazgatóság Hamerákot 1874. szeptember 8-tól október 3-ig tanulmányútra küldte Sziléziába, hogy a szénbányákat és a vasmüveket tanulmányozza. A meglátogatott vasgyárakban szerzett tapasztalatai alapján Hamerák megállapította, hogy a sziléziai és witkovitzi olvasztók jelentékeny mennyiségű magyarországi vasércet dolgoznak fel és főleg bessemerezéshez 13 UBA. HKG. 5358/1874. 14 UBA. HKG. 3225/1874. 15 Képviselőházi Napló 1872-74. X. 237. országgyűlés 223-252. p. 16 UBA. HKG. 4653/1874. 17 UBA. HKG. 725/1874. . 18 UBA. HKG. 8123/1874. 5833/1874. 59
