Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
II. A gyár alapítása és a kezdés nehézségei (1867-1872)
Az üzemi eredményekből megállapítható, hogy egyedül a vasöntöde dolgozott a terveknek megfelelően, a nagyolvasztónál a léghevítő, a hegesztőpesteknél a tüzelőanyag alkalmatlansága okozott károkat a termelésben, ami a gyári bevételnél rohamos csökkenéshez vezetett. Az állandó munkáshiány feltöltése lassan, fokozatosan folyt, 1871 szeptemberében az állandó kincstári munkások állományába újabb szakmunkásokat vettek fel: Maszkái József ácsot, Molnár Ignác, Czigány Vince, Baliga György, Egli Gyula, Pre- keszt János, Komáromi Leó lakatosokat, Rostár Ágoston segédforrasztárt, Csendes János kovácsot, Crass Jakab, Piotrovszky Leonhard, Pál Imre, Bodnár György és Tóth József segédkovácsokat, Lányi Gábor, Tőkés Márton és Brosszmann János előkovácsokat, Maczok Ignác esztergályost, Kozma László és Sírba János fűtőket, Bognár Antal és Fischer Márton napszámosokat. Az új munkások szakmái egyeztek a gyári üzemfejlesztéssel és így lassan kialakul az az egy évszázados szakmunkástörzs, amelynek leszármazottai még ma is a gyár dolgozói.62 A hengermű a kísérleti üzem után eljutott odáig, hogy a 3 1/2, 4 1/2, 5 1/2 és 7 3/4 fontos bányasíneket már a piac részére is gyártotta, ezért a bányaigazgatóságon és a Pénzügyminisztériumon keresztül az összes kincstári bányákat és üzemeket erről értesítve, egyúttal azokat a megrendelések benyújtására is felhívta.63 A felhívás után elsősorban az erdélyi bányák: Nagybánya, Désakna, stb. jelentkeztek igényeikkel.64 A diósgyőri bányahivatal legfontosabb feladata a jó és kohászati célokra alkalmas szén megtalálása volt. A termelt szén szállításánál egyelőre leküzdhetetlen akadályok merültek fel. A már kiépített bányavasúton közvetlen szállítással csak a Mátyástelep szene volt beszállítható, viszont ezzel a szénnel volt a legtöbb baj a hengerműnél. A Gränzenstein altáma, - melynek 1300 öl hosszából 1871. augusztusig csak 1000 ölt vájtak ki - alagútnak nem volt használható, így azon keresztül a kohászati célra alkalmasabb Valentin, Wiesner és Andriány-telep szene még szállítható nem volt. Ezekből csak nagy nehézségek árán, a hegyen keresztül igásfogattal lehetett a szenet szállítani, azt is csak jó időben. A szállítási nehézségek csak az alagút elkészülte után mérséklődtek. Ha ezt a kérdést ismét a gyár telepítése szempontjából vizsgáljuk, újból alátámasztva látjuk azt a megállapítást, hogy helyesebb lett volna Sajószentpétert választani telephelyül, mert a jó szénnel rendelkező bányákból ide a szállítás könnyebb és olcsóbb lett volna. Mindenesetre az adott helyzetben mást tenni most már nem lehetett, mint a szénbányászati munkákat sürgetni, hogy a remélt jobb minőségű szén mielőbb a gyár rendelkezésére álljon. Igen fontos tényező volt a Gräzenstein altáma mielőbbi tartós kiépítése, hogy ezen keresztül a szállítást a másik völgyből megindíthassák.65 A Diósgyőr környékén bányászott szenek minősége egy 1872-ben készült vizsgálat szerint a következő volt:66 62UBA. BRD. 3077/1871. 63 UBA. BRD. 2056/1871. 64 UBA. BRD. 2073/1871., 2226/1871. 65 ÓBA. BRD. 56/eln. 1871; A szénbányászat előzményeire 1868-ig. 1. - Kiszely Gyula: A disógyőri szénbányászat kezdete 1767-1868. Miskolc 1965. Herman Ottó Múzeum. Múzeumi füzetek 3-30. p. 66 OL. Bányakapitányság. 126/1873. 47
