Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
II. A gyár alapítása és a kezdés nehézségei (1867-1872)
Minél inkább közeledett a gyár .felépítésének befejezése, annál több baj és akadály tornyosult a zavartalan indulás elé. A technikai bajokon kívül a legnagyobb gond a személyzettel volt. A Diósgyőri Bányaigazgatóság 1870. szeptember 17-i felterjesztésében kijelentette, hogy a meglévő létszámmal a feladatot ellátni lehetetlen, mert a legügyesebb tiszti munkaerők eltávoztak. Schmidt Ernő tisztjelölt Albrecht főherceg vasgyárába, Láng Sándor gyakornok az Ózdi Vasgyárba, Borbély Lajos gyakornok a Salgótarjáni Vasgyárba ment, Scholtz Vilmos III. vasgyári tisztet a Hámori Vasmű vezetőjévé nevezték ki, Glanzer Miksa hivatalfőnök pedig az építkezések alatt annyira kimerült és reumás lett, hogy három havi szabadságot kért. A gyárnál tehát Chrismar Ottó mérnök, P'faff és Prihradni mémökgyakornok, valamint Gábriel Frigyes szertámok maradt meg. Ők kellő üzemi gyakorlattal és ismerettel nem rendelkeztek. Ezzel a műszaki erővel az olvasztó, a gép-, asztalos- és kovácsműhelyek, továbbá a hengerde üzemét kellőleg ellátni még az esetben is lehetetlenség volt, ha az üzemet tökéletesen berendezték volna. Az olvasztó és különösen a hengermű éjjeli felügyeletet igényelt, ezt azonban három személy fizikailag teljesíteni képtelen volt. A bányaigazgatóság a kétségbeejtő szakemberhiányon úgy próbált segíteni, hogy Schärfei Gusztáv kohómémököt, a buja- kovai vasgyár intézőjét meghívta a gyárhoz. Glanzert betegszabadsága alatt a rhonici gyár igazgatója Moschitz Márton helyettesítette három hónapon át úgy, hogy időnként leutazott Diósgyőrbe. A Diósgyőri Bányaigazgatóság az év végi minisztériumi felülvizsgálat előtt ellenőrizte az építkezés előrehaladását és az esetleg teendő intézkedések végett saját hatáskörében felülvizsgálatot tartott, hogy addig is míg a síngyártás megkezdődhet, a gyár más kereskedelmi és könnyebb eszközökkel előállítható gyártmányokkal foglalkozzon (pl. öntvények, géprészek, hengerelt klf. kereskedelmi vas, sínkötőszer stb.) Megállapították, hogy a hengerműnél még különféle kiegészítéseket kell végrehajtani.47 Ilyen előzmények után 1870. december 18-án Péch Antal osztálytanácsos és Gombossy János diósgyőri bányaigazgató elnökletével az épülő diósgyőri gyárat felülvizsgálták. Megállapították, hogy a nagyolvasztó augusztus óta működik, 6 hónapi érckészlettel rendelkezik, kívánatos annak további feltöltése, főleg a téli kedvezőtlen útviszonyok miatt. A faszénkészlet 24 ezer mérő bükkfaszén, melynek csak egy része teljes értékű, a hiányról koksz beszerzésével kell idejében gondoskodni, hogy a kokszot faszénnel vegyítve használhassák. Az olvasztó fúvóinál és léghevítőinéi észlelt hiányosságok megszüntetésére megtették a szükséges intézkedéseket, elrendelték a vasöntöde bővítését, mert feltehetőnek tartották, hogy a vasgyár környékén lévő malmok és gyárak nagyobb mennyiségű öntvény rendeléseit csak így lehet majd kielégíteni. A hengerműnél felülvizsgálták a kavaró- és hegesztőkemencéket (forrasztókemencéket), a hengersorokat. Próbaüzemnél észlelt hibákat sürgős műszaki beavatkozással javítani kellett. A felülvizsgálatról készült jelentést a Pénzügyminisztérium jóváhagyta, és utasította Moschitz Márton rhonici vasműfőnököt, hogy Glanzer helyettesítésére utazzék Diósgyőrbe és az új vasgyár üzemének megindulásánál működjön közre, hogy az mielőbb teljesen üzembe hozható legyen.48 Miközben az új diósgyőri gyárat kavaró- és hegesztőkemencékkel szerelték fel és a diósgyőri szénnel a forrasztókísérletek folytak, Ausztriában, Francia- Német- és Své47 UBA. BRD. 3148/1870. 48 UBA. BRD, 39/1871. 35