Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
Függelék
A Diósgyőri Koronauradalom és a gyár vezető szerveinek kialakulása A Diósgyőri Koronauradalom területe 1755 előtt az Egri Káptalan és mindazoknak a birtokosoknak tulajdona volt, akik az uradalmat jelzálog alapján birtokolták. Mária Terézia ezektől a birtokosoktól 1755-ben vette át az uradalmat. Az átvétel után az uradalom intézőjéül Rotters lein Ignác prefektust nevezték ki. Mária Terézia 1770. július 28-án Fazola Henrik javaslatára vasgyár építését rendelte el a Garadna völgyében, Szentlélek pusztán. A gyár építéséhez szükséges építési anyag biztosítása a kamarai uradalom feladata volt, s így a fejlődő magyar ipar támogatásában tekintélyes szerephez jutott. Az uradalom területén lévő szénvagyon tulajdonosa ugyancsak a kamarai uradalom volt. Az épülő vasmű felett a felügyeletet a Szomolnoki Államjavak Igazgatósága, majd később a Selmecbányái Főkamaragrófi Hivatal gyakorolta. A két főhatóság felügyelete többször változott. A legfelsőbb felügyeletet a bécsi „Hofkammer” gyakorolta. A Diósgyőr-Hámori Vasgyár megszüntetése után 1867-ben az új magyar kormány, a Koronauradalom területén a régi helyett egy új vasgyár felépítését határozta el. A vasgyár tehát ugyancsak az uradalmi területre épült, a felügyelettel a m. k. Államjavak Igazgatóságát bízták meg. Ez az igazgatóság látta el a felügyeletet a szénbányászat és az erdészet felett is. A Diósgyőri Allamjavak Igazgatósága pedig a Szomolnoki Bányaigazgatóság felügyelete alá tartozott. A Pénzügyminisztérium 1870. május 18-án az uralkodó rendeletére a Diósgyőri Allamjavak Igazgatóságát Bányaigazgatósággá szervezte át és hatásköréből az erdészetet kivonta. Ez a dekrétum egyidejűleg megszüntette a Szomolnoki Bányaigazgatóságot és annak hatáskörét a Diósgyőri Bányaigazgatóságra ruházta át. Az új vasgyár és a szénbányászat felett a legfőbb felügyeleti jogot a Diósgyőri Bányaigazgatóságon keresztül a Selmecbányái Bányaigazgatóság (előbb Főkamaragrófi Hivatal) gyakorolta. Mindannyiok felett pedig, mint legfelsőbb szerv a Pénzügyminisztérium állt. Az újonnan létesült Diósgyőri Bányaigazgatóság hatáskörébe tartoztak: a Diósgyőri Bányahivatal (szénbányászat), a Szomolnoki Bányahivatal, a Szomolnoki Kohó Igazgatósága, az Aranyidkai Bányahivatal, az Amyidkai Kohó Igazgatósága, a Diósgyőri Vasgyár Igazgatósága és a só eladás Sóvárott. A Szomolnoki Bányaigazgatóság az 1870-ben történt megszüntetése után is folytatta tevékenységét 1891 augusztus elejéig. 1871 -ben Sóvárott megalakították az új Jószágigazgatóságot a kincstári birtokok és erdők igazgatására. Ennek az Igazgatóságnak a hatáskörébe utalták a Szomolnoki és Diósgyőri Államjavak Igazgatóságának hatáskörébe tartozó erdőket és birtokokat. A Diósgyőri Bányaigazgatóság működése 1873. október végéig tartott. 1873. október 20-án a Pénzügyminisztérium az 55760. sz. rendeletével a diósgyőri és selmeci kerületeket egyesítette egy Selmecbányán székelő Bányaigazgatóság alatt. Ettől az időponttól kezdve a diósgyőri vasgyár, a szénbányászat és az ércbányászat felügyeleti hatósága a Selmecbányái Bányaigazgatóság. Ez a függőség 1880 végéig állt fenn, amikor a diósgyőri gyárat a budapesti M. Államvasutak Gépgyára igazgatóságához csatolták. 264
