Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)

A diósgyőri vasgyártás múltjában ez a korszak 77 évet tett ki, amely időszak, amint láttuk, nem szűkölködött sem eseményekben, sem izgalmakban. Fényes évcsoportok és veszteséges esztendők váltogatták egymást és nem egyszer állították a vezetőket és a munkásságot kilátástalan helyzet elé. A diósgyőri vasgyártásnak azonban sikerült átvészelnie a legkritikusabb válságéveket is és sikerült folyamatosan megőriznie Miskolc térségében a már korábban megalapozott kohászati kultúrát. Gyakran vetették a szemére Diósgyőrnek, hogy az államháztartásnak nem hoz érdemleges jövedelmet, aligha vitatható azonban, hogy Miskolc körzetének fejlődését a diósgyőri vasgyártás nem kis mértékben segítette elő. Favásárlásával komoly jövedelemhez juttatta a Diósgyőri Koronauradalmat, saját elszámolásban foglalkoztatott munkásain kívül nagyszámú favágónak, bányásznak, bedolgozó iparosnak, vasutasnak, kereskedőnek adott kenyeret.

Jóllehet Miskolc városa vasgyártás nélkül is - fekvésénél fogva - erősen fejlődő település, mégsem lehet vitás, hogy annak forgalmán és gazdasági felemelkedésén a vasgyártás sokat lendített és körzeti kultúrájába a kohászati kultúra mélyen bevésődött. E szakmai kultúra nélkül Miskolc kultúrája aligha lenne teljes. Ezenkívül a gyár kinevelt itt egy szakmai réteget is, amelyre a huszadik század második felében a magasabb fokon és fejlettebb módszerekkel művelt vas- és acélgyártás méltán támaszkodhatott. Mindezek alapján állítható, hogy a diósgyőri vasgyártás története Miskolc várostörténetének elválaszthatatlan része, de legalább annyira része az az egyetemes magyar gazdaságtörténetnek is.

Flangsúlyozni kívánjuk, hogy könyvünk ennek a történetnek csak egyik - jóllehet talán legküzdelmesebb - részét dolgozza fel, annak elő- és utótörténete, továbbá szociográfiája még kiadatlanul, részben kéziratokban hever. Csak remélni lehet, hogy előbb- utóbb nyomtatott formában ezek is közkinccsé válnak.

261