Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)
80. ábra. A mohácsi vasmű Brasserl-iroda által tervezett telepítési rajza A hadigazdálkodás hatása a gyár fejlődésére A „Győri program” keretében, függetlenül az előző fejezetben leírt új vasmű terveitől, a diósgyőri gyár modernizálására is több tervet dolgoztak ki. Nagyteljesítményű martinkemencék, keverőkemencék felállításával kívánták az acéltermelést fokozni. A növekvő hadianyag-szükséglet kielégítésére a kovácsmühely gépi berendezéseit részben felújították. Az elektroacélműben új kemencéket állítottak fel. A Martin-acélműben a tervezett nagykapacitású kemencék és keverőkemencék felállítása erősen elhúzódott., ellenben a többi üzemek fejlesztése a tervnek megfelelően megtörtént. A Martinacélműben csupán a már meglévő kemencék korszerűsítését hajtották végre. Még 1937. augusztusban a MÁVAG, a RIMA, a Salgótarjáni Kőszénbánya és a Weiss Manfréd Acél- és Fémmű megállapodást kötöttek, melynek célja egyelőre ferroszilíciumnak, később esetleg egyéb, elsősorban a vas- és acélgyártásban szükséges anyagoknak és cikkeknek gyártására egy új gyár létrehozása volt. A létesítendő vállalat alaptőke megoszlása a következő volt: MAVAG 29% RIMA 33% Salgótarján 22% Weiss Manfréd 16% 248
