Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)
kezeit. Ezért esett az új mélykemencék telepítésekor a választás a Poetter-rendszerű kemencére. A Poetter-kemencében ugyanis a tüzelési irányban két sorban elhelyezkedő 3- 3 cella egymástól különválasztva, más-más tüzelési előírás szerint volt irányítható. Ezzel elérhetővé vált, hogy a keményebb szénacél, vagy ötvözött acél tuskók nem kerültek ugyanabba a sorba, vagy cellába, amelyben lágy kereskedelmi minőségű és így durvább melegítést eltűrő tuskók tartózkodtak. A Poetter-kemencék hosszú ideig — 1945 után is — jó szolgálatot tettek. Megépült a durvahengerműben a gerendasori vezetékes kisbuga gyártáshoz szükséges bugatér kormos daruval együtt, a durvalemez-hengerek utánszabályozásához pedig korszerű Waldrich hengercsiszolópadot vettek. A diósgyőri hengerművek fejlődése már a század elejétől szoros összefüggésben volt a nemesacél gyártási törekvésekkel. Az 1930-as években nőtt az ötvözött acélok bugatermelése, és a bugák kikészítéséhez a durvahengermű sinhűtő csarnokában nagyszámú lengő csiszológépet telepítettek, porelszívó készülékkel. A diósgyőri hengersorok a fokozottabb termelést már nem tudták teljesíteni - különösen a finomsor terhelése nőtt meg - szükségessé vált ennek újjal való kicserélése. A gyárigazgatóság 1935. áprilisban a modernizálás érdekében a tervezési munkálatokat elrendelte.8 Az ötvözött hengereltáru igény ugyanis szigorú mérettűréssel és alakhűséggel elsősorban a finomsori termékekben jelentkezett oly mértékben, hogy az 1917-es villamosított és némileg korszerűsített finomsor már nem tudott a mennyiségi, minőségi és szelvényválasztéki kívánságoknak megfelelni. A MÁVAG vezetősége megfelelő piaci helyzet mérlegelése után úgy döntött, hogy mivel tömegacél fajtákban nincs kilátás a Rima- murány-Salgótarján Rt. ózdi hengersoraival versenyezni, a hazai ipar és főleg a Balkán félsziget országainak ötvözöttacél szükséglete megfelelő piaci hátteret tudna biztosítani egy olyan finomsomak, amely kiszolgáló berendezéseivel, kemencéivel, az ötvözött acélok kényesebb kezelést igénylő követelményének is meg tud felelni. Ugyanakkor a diósgyőri gyár a hagyományos finomsori kereskedelmi acélokat, és a MÁVAG gyárainak ellátásához szükséges termékeket is gazdaságosabban tudná előállítani. A finomsor rekonstrukciós terve ennek megfelelően vegyes célra készült.9 A hengersor korszerűsége, a széles gyártási program és a kistételű rendelések vállalhatósága volt a cél, ezért a MÁVAG vezérigazgatósága a magdeburgi Krupp Művekkel, mint ilyen hengersori berendezések szállításában már akkor jó nevű céggel folytatott tárgyalásokat. Többszöri helyszíni konzultáció és vita után megkötötték a szállítási szerződést. A cég főtervezője egyébként magyar származású volt. A hengersor elhelyezésében követi az 1871-ben létesített elődjét, azonban sori' tengelyvonala északi irányban előbbre került. A kemencecsamokot mindkét irányból a buga beszállításához megközelíthetővé tették, a sorból kifutó darab pedig déli irányban hűtőpadra került majd tovább a derékszögben nyugat felé terjeszkedő kikészítő és tároló csarnokba. Mivel a durvasor eredeti telepítésének megfelelően szintén déli irányban adja ki termékeit, ezzel a finomsor kikészítő területe eleve korlátozást szenvedett. A finomso- ri kikészítő telepítése továbbá szükségessé tette, hogy a „szeggyárat”, tehát a sín8 DGYLT. 9409/C 11. 1935. 9 Simon Béla i. m. 62-70. p. 224
