Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

II. A gyár alapítása és a kezdés nehézségei (1867-1872)

3. ábra. Első vázlat a diósgyőri új gyár telepitéséröl. Péch Antal saját kezű rajza (1867)

Ugyanakkor a tervek és a tárgyalások alátámasztására az új vasgyár jövendő ércbányáit is felmérte. Mindezek birtokában folytak az új diósgyőri gyár előtervezési munkálatai.

A felmérés alkalmával megállapították, hogy

1. a gyár és a telep felépítéséhez szükséges téglák legyártásához, közel a vasgyárhoz, alkalmas anyag található,

2. a kemencék tűzálló tégláihoz kitűnő tűzálló agyag és tiszta tűzálló kvarchomok nagy mennyiségben fellelhető,

3. a közeli hegyekben mészégetésre alkalmas jó minőségű mészkő található,

4. a koronauradalom területén a feltárások szerint 8 000 millió mázsára becsülhető kőszénvagyon van,

5. a kincstár rendelkezésére áll továbbá a vasbányák közül Rozsnyó mellett Rudnán, Nadabulán és Csúcsomon 195 945 négyszögöl terjedelmű vasbánya közvetlenül a vasút mellett, Rudabányán és Telekesen 4-5 öl vastagságban kiterjedő vasérctelep, melyekből gondos kezelés mellett igen jó és vasúti sínek gyártására alkalmas nyersvas nyerhető. Ha a vasútvonal Rozsnyó és Rudabánya felé kiépül, akkor az érc kevés költséggel szállítható a diósgyőri nagyolvasztóhoz,

21