Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VII. Az első világháború és az újjáépítés (1913-1933)

tének minden vonalon érvényt szerezzenek. Ennek következménye volt azután, hogy a kereskedelemügyi miniszter Orphanides János kormányfőtanácsost, a Ganz gyárak vezérigazgatóját hívta meg, hogy egy bizottsággal az Állami Vasműveket vizsgálja felül és a rendelet végrehajtásához javaslatait megtegye.

Orphanides a megbízatásnak eleget tett, 80 oldalas tanulmányát és javaslatait megküldte a miniszternek. A jelentés 65 oldalon keresztül a múltra vonatkozó statisztikai adatok felsorolásával, analizálásával és sokoldalú feldolgozásával az adathalmazból leszűrhető következtetéseknek megdönthetetlenségét akarta bizonyítani.

Mindezeket az adatokat tendenciózusan felnagyítva tárgyalta és főleg azt kívánta bizonyítani, hogy az Állami Vasművek budapesti mozdonygyára életképtelen, annak egyes egységeit telepítsék át Diósgyőrbe, az üzemi adminisztrációt építsék le, gyökeresen szervezzék át és a terheitől ily módon megszabadított üzemet magántársasági alapon újból szervezzék meg.54

A tanulmányt a Minisztérium a MÁVAG vezérigazgatóságának jelentés és javaslattételre kiadta, hogy annak alapján az országgyűlést a törvény előírásainak megfelelően tájékoztathassa.

Az állami Vasművek vezetősége mérlegelve a helyzetet háromféle megoldási ja vaslatot látott elképzelhetőnek:

1. a diósgyőri és a budapesti gyár teljes leállítását;

2. csak a rosszul foglalkoztatott budapesti üzem leállítását;

3. mindkét gyár megszorított keretek között való üzemben tartását.

A javaslat indokolásában az 1. és 2. alternatívát elvetették és csak a 3-ik megoldást tartották célravezetőnek. Ebben az esetben is a meglévő létszámot tovább kellett csökkenteni.

Az Állami Vasművek Igazgatósága a továbbiakban, képviselőházi előterjesztésében, a magánvállalatok két fő panaszára az alábbiakban adja meg a válaszát:

Az állami vasgyárak létjogosultságának mérlegelésénél meg kell vizsgálni azokat az okokat, amelyekre hivatkozva a magánérdekeltség követeli az állami üzemek megszüntetését. Ezek között a legfőbbek:

1. Az állam ne csináljon versenyt polgárainak vállalkozói munkájában, ami alatt az értendő, hogy ne vegye el a munkaalkalmat.

2. Az állami üzemek üzleti veszteségét az adójövedelmekből fedezi az állam, amivel szemben a magánvállalatok adójövedelmet szolgáltatnak az államnak, vagyis maguk táplálják versenytársukat.

Ezek az érvek nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy az állami vasgyáraknak nincsen létjogosultságuk, mégis a két fő érvre reagálni kellett az alábbiakban:

54 Kiszely Gyula LT. MÁVAG Igazgatóság. Szám nélküli „Értekezleti előadás 1932. június 16.” Ábel Kálmán ny. gyárigazgató gyűjteményéből.

202