Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VII. Az első világháború és az újjáépítés (1913-1933)
a finomsor évi teljesítőképessége készáruban kb. 5 000 t a középhengersor (bocs-sor) évi teljesítőképessége készáruban kb. 8 000 t A sín (durva) hengersor évi teljesítőképessége készáruban kb. 8 000 t A jelentésből néhány érdekesebb, eddig ismeretlen műszaki és technológiai adat is ismertté válik:- A fmomsori előnyújtó kb. 130x130 mm szelvényű bugával indult. Ilyen szelvényt pedig a blokksorról a reverzáló sor (gerendasor) nélkül kapott, de 100 x 100 mines szelvényt is használtak, szintén a blokksorról vagy a gerendasorról.- A finomsori egy trió nagy előnyújtó és külön lépcsőben 4 trió kis előnyújtó és készállványból állt.- A sínsor egy trió előnyújtó, két duófejlesztő, illetve kész, és egy univerzál állványból állt. Ez utóbbi profilgyártás esetén lekapcsolható volt.- Mind a sín, mind a bocssor előnyújtója oly méretű szekrényes kezdő üreggel rendelkezett, hogy akár blokkbugából akár kisöntecsből indulhatott.- A finomsort 2, a bocs- és sínsort 3-3 Siemens regeneratív melegítőkemence („forrasztó kemence”) szolgálta ki.- A durva hengerműben mindössze 1 mélykemence és 1 másodmelegítő kemence van. Ez utóbbi kiszolgálását 1 db 3 tonnás villamos adagoló futódaru („szarvas daru”) biztosította.- A maximális öntecssúly 3 500 kg (még 1923-ban is ez). A gerendasoron a középső állvány felső hengerét még hidraulikusan emelték, a harmadik állványát pedig már elektromosan. Az életfontosságú kiszolgáló berendezésekből tartalék nem volt, így üzemzavaruk természetesen azonnali hengersori leállást is jelentett. Ez a jelentés megfeledkezik a reverzáló (gerenda)-sor harmadik állványából hengerelhető durvalemezekről. Ezt pótolja a felettes hatósághoz 1923-ban küldött „gyári műszaki leírás”. Eszerint 1 900 mm-en belüli szélességgel 8-^40 mm vastag lemezeket is gyártottak. A békeszerződés értelmében az elcsatolt vasművek több olyan gyártmányát, melyet azelőtt belföldön gyártatott a magyar ipar, most már csak külföldről szerezhette be. Az állami vasgyáraknak tették feladatává, hogy ezeket a cikkeket gyártási programjába beillessze és a belföldi piacot ezekkel ellássa. Többek között ide tartozott a vasúti kerékabroncs gyártása is, melyet azelőtt a resicai vasmű szállított a vasutaknak. 1922-ben az állami beruházások keretében a kerékabroncsgyártó berendezések beállítására a hitelt a képviselőház megszavazta és 1923-ban a berendezés már munkába állhatott. Ettől az időponttól a MÁV kerékabroncs szükségletét a diósgyőri gyárból látta el18 (54. ábra). Az 1920-as évek elején egyre nagyobb méreteket öltött az infláció. A zilált nemzetgazdaság helyreállítása, a kormányzati rendszer kiépítése hatalmas összegeket igényelt. A nagyarányú fedezetlen papírpénz kibocsátások a korona teljes elértéktelenedését okozta. Az infláció bizonyos mértékig elősegítette az ipari termelés növekedését. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a pénz stabilizációja elkerülhetetlenül szük18 Kereskedelmünk és iparunk az 1922. évben. Budapest. 1923. 224. p. DGYLT. 2094/CIX. 179
