Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
Közben a nagyolvasztó tervet elfogadták, az előmunkálatokat megkezdték, hogy a költségvetés engedélyezése után az építkezés megindulhasson. 1910. december 31-ével Fleischmann Győző igazgató megvált hivatalától, helyette Allender Henrik főkormánytanácsost nevezték ki igazgatónak, aki hivatalát 1910 december 1-vel foglalta el. A tervezett ágyúgyár ügye a magvalósulás felé haladt. A hadügyminiszter Allender Henrik gyárigazgató és Oka Simon főmérnök Bécsbe, ill. Pólába való kiküldését kérte, hogy a szükséges felvilágosításokat az ágyúgyár berendezéséhez megszerezhessék.87 Az új hengermű és a kikészítőmühely egyes részei átépítésre szorultak, melyeket részben az önköltség csökkentése érdekében, részben a megrendelők megnövekedett igényei - nagyobb hossz - miatt kellett elvégezni. Az átépítést a Minisztérium 1911-ben engedélyezte.88 Az a nagy lendület, mely az 1911. év folyamán ipar- és kereskedelmi téren mutatkozott, jótékony hatását a diósgyőri gyárra is kiterjesztette. A vasipar terén az előző évek során beállott pangás már 1911. év elején lassan felengedett, a kereslet mindinkább fokozódott. A MÁV megrendelései oly nagy méreteket öltöttek, hogy azok a gyár termelőképességét a legnagyobb próbára tették. A gyár ennek a követelménynek is megfelelt, az 1911. évi termelés az eddigi legnagyobb 1908 évit kb. 4 000 tonnával túlszárnyalta. Az acéltermelés fokozása érdekében a XI. sz. 25 tonnás martinkemence átépítését kezdték meg, mely 1912. év elején már üzembe került. A Bessemer-acéloknál az idők folyamán a Semens-Martin-acélgyártás minőségi versenye következtében mind nagyobb minőségi követelményekkel léptek fel a rendelők. Ezért a diósgyőri gyárnak is növelnie kellett a minőségi igényt a nyersvasgyártók felé, s így a nyersvas ára a minőségi követelmények hatására emelkedett, ami természetesen a Bessemer-acél önköltségében is emelkedést okozott; a gyártás tehát már nem gazdaságos. Ilyen előzmények után a Bessemer-acélmű megszüntetését és helyébe 3 db 30 tonnás martinkemence felépítését határozták el 1911-ben. A Bessemer-acélművet 1914. februárjában 32 évi üzemeltetés után bontották le.89 A vasöntöde üzemi berendezésit tovább fejlesztették. A csapágytokok és a ké- regöntésű hengerek gyártásához 1 db kettősmüködésű víznyomásos mintázógépet, a hozzávaló összeillesztő-készüléket és több hengerkokillát szereztek be. 1911-ben üzembe helyezték a Girod-rendszerű elektrokemencét és ezzel - az országban először - a diósgyőri gyárban kezdetét vette az elektroacél gyártása (48. ábra). Az elektro-adagok leöntéséhez egy 5 tonnás kézihajtású elektromos darut állítottak be. Az új hengerdében a reverzáló hengersor már elektromos meghajtással működött. A blokkhengersor 1911-ben kezdte meg a folyamatos termelést. A tégelyacélmü kovács üzemében egy Weardale-rendszerű kemencét állították fel. Továbbfejlesztették az acélöntődét, felépítettek egy öntvénylágyító-pestet, meghosszabbították a darupályát.90 Az elektroacélgyártó kemence üzembeállítása után a szerszámacélok gyártását a tégelyacélműben meg akarták szüntetni és kizárólag az elektro-acélműben kívánták 87 DGYLT. 9/eln. 1911. 88 DGYLT. 36490/1911. 89 DGYLT. ad. 28162/1920. 90 DGYLT. 11482/1912; ad. 28162/1920. 163
