Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

I. A diósgyőri új gyár létesítésének előzményei

A vasútépítés fellendülésével a vasipar fejlődése nem tartott lépést, a sín és kapcsolóanyagok szükségletét belföldi gyárakból fedezni kellő mennyiségben nem lehetett, így a vasúttársaságok szükségleteiket külföldi gyárakból szerezték be.6

Igen jellemzően szemlélteti Staudner (Sobó) Jenő Selmecbányái akadémiai tanár 1893. február 25-én megtartott előadásában a síngyártás helyzetét, amikor bemutatja a sínszállítások megoszlását a hazai és a külföldi szállítók között az 1877-ig terjedő időig7 (1. táblázat).

1. táblázat

A magyarországi vasutak sínszállítói 1877 előtt

A szállító gyárak neve

A lefektetett pályasínek mennyisége métermázsában

Brezova (Zólyombrézó)

305 318

Diósgyőr

70614

Ózd-Nádasd

64 275

Nándorhegy (Ferdinandsberg)

34 813

Resica-Anina

108 777

magyar gyárak összesen:

583 797

Osztrák vasgyárak

524 781

Német vasgyárak

15 000

Francia vasgyárak

458 558

Belga vasgyárak

707 696

Angol vasgyárak

733 185

külföldi gyárak összesen:

2 439 220

Ha a számok ismeretében vizsgáljuk a magyar vasipar helyzetét, sajnálatos tényként kell megállapítani, hogy éppen abban a két évtizedben, amelyben a világ vasipara soha nem látott átalakuláson ment át, a magyar vasipar a legnyomasztóbb pangásban élt. Más országok, ahol a vasgyártáshoz kevesebb ércvagyon állott rendelkezésre, sokkal többre voltak képesek, mint a magyar vasipar.

A kiegyezés utáni vasútépítkezés ugyan rohamos léptekben megindult, a hazai sínhengerlő művek foglalkoztatása azonban az 1867. előtti szinthez képest csak keveset emelkedett.

A vasutak évi átlagos felépítményi anyagszükséglete:

1866-1870 években évenként 438 600 q

1871-1875 években évenként 863 400 q

1876-1880 években évenként 657 800 q

volt, ezzel szemben a vasgyárak termelése, mely 1866 végén 1 067 000 q volt.

6 Sándor Vilmos i.m. 169—170. p.

7 Staudner Jenő: A vasipar és a vasutak. Bányászati és kohászati Lapok. (Továbbiakban BKL/ XXVI. évi 1893. február hó 15. 85-93. p. A táblázatban csak az állami felügyelet alatt álló hazai vasutak adatai vannak, amiből megállapítható, hogy a hazai vasművek azok sínszükségletének csak 19,3%-át fedezték. Elképzelhető ezek után, hogy a magyar állam felügyelete alatt nem álló egyéb hazai vasutakon, melyeknek nyíltan bevallott célja volt az osztrák tartományok érdekeit előmozdítani, milyen lehetett az arány a hazai és a külföldi pályasínek között.

15