Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)

nyéknek, ezért a gőzgép és a lendítőkerék közé gyorsító áttételt iktattak be és ugyancsak gyorsító áttételt a lendítőkerék és a kész hengersor közé; ez utóbbi áttétel lehetővé tette, hogy az eddigi 4 állványos nyitott készsor elé egy trió előnyújtó állványt helyezzenek. Ugyanakkor az előtét gyorsított oldaláról kapta az eddigi 4 készállvány nagyobb fordulatszámmal a meghajtását. így a hengerlési sebesség növekedett. Ez a megoldás szellemes és jó volt.

43. ábra. Munkában a gerendasor, a 20. század első éveiben

Már csak két db kavarókemencével tartottak kavartvas üzemet, kizárólag az Állami Gépgyár szegecsanyag ellátása érdekében. A hengersorok bugáit 8 db Siemensrendszerű regeneratív tüzelésű izzítókemence melegítette. Ezt a kemencét a 44. ábra szemlélteti.

Az új hengermű végül is sokat segített a régi hengermű sorainak, amikor azok bugaellátását biztosította a nehézkes kavartvas buckók, illetve kötegek helyett.

1875-óta - amikor a diósgyőri nagyolvasztót leállították - a diósgyőri gyárban szünetelt a nyersvasgyártás, a finomító üzem idegenből vásárolt nyersvassal dolgozott. A nyersvas-ár ingadozásai, a szállításokban történt lemaradás nemcsak a készáru önköltségét emelte, de határidő elmaradások miatt súlyos egyéb következményeket okozott. Hiába volt a többször megismételt javaslat a nagyolvasztó felépítésére, az pénz hiányában mindig elmaradt, sőt 1880 után a diósgyőri gyár ércbányáit is elvesztette. A sorozatosjavaslat hatására a Pénzügyminisztérium 1909-ben végre hozzájárult a nagyolvasztó151