Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)

ben akarja eladni a vastelepeket, ha azonban ez így nem sikerülne, úgy több részre fel­osztva több vállalatot alapítana. Az erdélyi ércbányákat állítólag egy külföldi társaság venné át, a többi állami vasmüveket több külön e célra aláírandó részvénytársasággá alakítanák át, míg a diósgyőri ipartelepet egyelőre tovább is az állam birtokában tartaná, esetleg ágyú és fegyvergyárrá alakítaná át.59 így változott a hangulat az állami vasművek körül és igazat kell adnunk a Diósgyőrben abban az időben megjelent „Felvidéki iparo­sok és Munkások Lapja” írójának, mikor a kormánynak egy angol vállalattal való alku­dozásairól így ír a diósgyőri gyárral kapcsolatban: „ csak arra vigyázzanak, hogy a gyárral együtt a magyar ipart is el ne adják.”60 Az újabb fellendülés A század elején beköszöntött lanyha irányzat a vasiparban és a vasútépítkezések­nél 1906-ban már annyira javult, hogy a gyár egész éven át kellőképpen foglalkoztatva volt, termelése fokozatosan emelkedett. A mindinkább növekvő acéláru keresletet a meglévő martinkemencéből kielégí­teni már nem lehetett, ezért 1 db 25 tonnás martinkemencét, 1 db kupolókemencét, a martinkemencéhez üstkocsit, vasszerkezetű pódiumot és sok egyéb berendezési tárgyat szereztek be, illetőleg építettek fel 1906-ban.61 Az 1900-ban létesült lövedékmühely, a mind nagyobb mennyiségű lőszermeg­rendelés legyártására már szűknek bizonyult, bővíteni kellett. Miután a magyar ipar, így a diósgyőri gyár sem kívánt az osztrák gyárak részére a hadianyag részesedéséből átad­ni, a műhelyt fokozott ütemben bővítette.62 A bővítés során 49 db különféle esztergapa­dot és szerszámgépet, 2 db edzőkemencét és 2 db villamosmeghajtású futódarut szerez­tek be.63 A generátortelep részére biztosított beruházási hitelből próbaképpen egy „TURK”-féle generátort állítottak fel. Mivel az ezzel folytatott kísérletek eredményre nem vezettek, „Kerpely”-rendszerű generátort építettek, továbbá az új hengerde épületé­ben egy gázvizsgálóműhelyt is berendeztek64 A kovácsmühelyben egy 2 500 tonnás ko­vácssajtót állítottak fel, ahhoz pedig egy külön vasszerkezetű épülettel kellett a kovács- műhelyt megtoldani. Az építkezéseket a budapesti Államvasutak Gépgyárának hídmű- helye végezte. Az acélgyártás gazdaságosságának kérdése ismét felvetődött, különösen a Besse- mer-acélművel kapcsolatban, amelyben főként Vajdahunyad nyersvasát dolgozta fel Di­ósgyőr. A központi igazgatóság arra gondolt; nem volna-e célszerűbb a diósgyőri Besse- mer-acélművet Vajdahunyadra áthelyezni, a nyersvasat ott helyben acélra feldolgozni és Diósgyőrbe leöntött acéltuskót szállítani. A terv logikusnak is, keresztül vihetőnek is lát­szott még sem valósult meg. elsősorban a kedvezőtlen politikai hozzáállás miatt.65 59 BKL. 1906. évf. Vili. 15-16. sz. 258. p. 60 Felvidéki iparosok és munkások lapja. 1901. aug. 4. 61 OL. PM. Állami Vasművek. XVI. ü. o. 35989/1906. 62'0L. PM. Állami Vasművek. XVI. ü. ö. 57314/1908. 63 Diósgyőr tört. 45. p. 64 OL. PM. Állami Vasművek XVI. ü. ö. 57318/1906.; Diósgyőr tört. 45. p. 65 BKL. 1906. II. 1.3. sz. 196. p 143

Next

/
Oldalképek
Tartalom