Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
ulikus prést. Igen érdekes a lövedékek készítése, amelyben a gyár máris világhírre tett szert munkája pontossága révén. A vasúti váltóműhely, vasöntő, az általános gépműhely és az elektromos centrálé egészítette ki az érdekes látnivalók sorozatát.”51 Ezen a kiránduláson Márkup Ferenc mérnök a diósgyőri vendéglátók részéről rövid előadásban ismertette a gyárat, annak múltját és jelenét, mely alkalommal kitért az állami és magángyárak viszályára, hangoztatva a diósgyőri dolgozók véleményét ebben az áldatlan harcban: „A gyár míg az épülő sínhálózatok révén az ország szívének az egész világgal való összeköttetésében volt részes , a magángyárakkal vállvetve minden féltékenység nélkül dolgozott, most pedig amidőn a munka jórészt befejezett, a gyártás csak a fenntartás és kisebb építkezésekre szorítkozik, méltatlanul- vetélytársnak tekintik. A gyár addig mint előharcos, majd mint harcos a magángyárakkal együtt szolgálta hazánkat, most pedig, amidőn a kultúra mezején feladatának megfelelt, annak megvédelmezésére kell mint megizmosodott előharcos”. A továbbiakban Márkup beszámolt a gyár legújabb profiljáról, a hadianyaggyártásról megemlítve, hogy mindazt amit elmondott a gyártásról, a gyárlátogatás alkalmával személyesen is tapasztalhatták annak hitelességét. „Kívánatos, hogy e rövid ismertetés eloszlassa a tisztelt kartársak előtt netán a gyár ellen táplált téves nézeteit és szilárdítsa meg a helyes tényállást azt ugyanis, hogy gyárunk telepítése természetadta kincseinél fogva addig míg azok birtokában voltunk, jogos és indokolt volt, most pedig jelenlegi berendezéseinél fogva életképes és szükséges kelléke a hazának: hogy a haza fejlődési korszakában óriás munkát végzett, hogy most amidőn a vaskohászat magaslatát elérve az ország szükségleteinek jórészét fedezte, a pangás időszakában a többi magángyárakkal egyaránt szenved és hogy azok részéről közvetlenül és közvetve a közvélemény előtt emelt panaszok, mintha a királyi vasgyárak, mint kiváltságosok előlük a munkát elszednék, a valóságnak meg nem felelnek, mert különösen a diósgyőri gyár mint az államvasutak tartozéka épült és fejlődött, hogy annak szükségletét födőzze, s mégis ebben is a többi magángyárakkal osztozkodott és az egészséges versenyben mint komoly irányzó szerepel és van hivatva ezentúl is szerepelni.52 53 Az állami vezetők szilárdan védték álláspontjukat a magániparral folytatott vitában. Az állami vállalatok vezérigazgatója: Vajkay Károly egyenesen arra a véleményre jutott, hogy az ipari fejlődéssel fokozottan növekszik az állami üzemek jelentősége és szerepe.5j Egyébként a magán és állami vasipar harca az 1902-ben megalakult vaskartell keretein belül is kiújult. A pénzügyminiszterhez és a kereskedelmügyi miniszterhez a kartell megszüntetése érdekében sorozatos felszólalások érkeztek.54 Az 1902. évi július 1-én 10 évre megkötött magyar vaskartell úgy rendelkezett, hogy kerékabroncsokat egyedül a resicai gyár gyárthat a kartell ideje alatt, míg kovácsolt árut csak az állami vasművek és resica hozhat forgalomba. Az 1905. évi állami költségvetésben szerepelt a diósgyőri gyár részére egy nagyteljesítményű kovácsoló sajtónak a felállítása, melyet pénzügyi okok miatt csak 1906-ban kívántak felállítani. A tervről a resicai gyár értesülve a kereskedelemügyi miniszternél a kovácsműhely bővíté51 MMÉEK. 1904. évf. V. 2. sz. 125-126. p. 52 MMÉEK. 1904. évf. 12. sz. VI. 12. 137-138. p. 53 OL. PM. Állami Vasművek 57205/1912 54 OL. PM. Állami Vasművek 4028/1904. 139
