Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)

1902. évi költségvetés tárgyalásáig be kellett fejezni, 1901 februárjában a gyárigazgatóság bizottságot szervezett, hogy a gyárra háramló feladatokat és teendőket, valamint az azokból folyó szükségleteket, berendezéseket és beruházásokat megállapítsák. Az 1902- 1905- években legyártandó ágyú a közös hadsereg részéről megállapított részarány szerint 2000 db-ot tenne ki és ebből a resicai gyár is 50-50%-os részesedést kívánt. Diósgyőrre 1000 db jutna, a beruházást is ennek megfelelően irányozták elő. Felvetődött azonban az a javaslat is, hogy Resicát a szállításból töröljék, mert közvetlenül a határ mellett fekszik és váratlan betöréskor egy értékes hadianyaggyártásban berendezett gyár kerülne az ellenség kezébe. Kívánatosnak tartották, hogy a Magyarországra eső részesedést a diósgyőri gyárnak adják ki legyártásra.26

37. ábra. Kerékcsillag formázása az acélöntődében

A lövedékgyártásban a diósgyőri gyártmány mind nagyobb sikert ért el. Pólában a diósgyőri lövedékkel folytatott próbák igen jól sikerültek, így várni lehetett, hogy nagyobb megrendeléseket kap a gyár. A lövedékek megmunkálását a gépműhelyben szétszórtan elhelyezett gépeken végezték, szükségessé vált, hogy egy önálló lövedékmegmunkáló műhelyt építsenek fel. Az építési engedélyt 1901 december 29-én megkapták és az építkezést azonnal megkezdték.27 A lövedék esztergaműhelyt a vasöntöde mellé telepítették.

26DGYLT. 5008/1901.

27 A Diósgyőri m. kir. Vas- és Acélgyár története 1765-1910. Miskolc. 1910. (A továbbiakban: Diósgyőr tört.)

128