Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)

Eredmények a 19. század végén

A XIX. század lezárásával a gyár vezetősége eredményeit így összegezte:

A gyár vezetősége mindenkor azt tűzte ki célul, hogy az országban mutatkozó különböző igényekhez alkalmazkodva olyan új gyártási ágakat vezessen be, melyeket Magyarországon eddig még nem űztek és amelyeket a magángyárak eddig még nem honosítottak meg. Ezzel kívánta elérni, hogy a hazai vasutak, valamint egyes iparvállalatok szükségleteit megfelelő minőségben és kivitelben belföldön állíthassák elő, ezenkívül még külföldön is piacot biztosíthassanak termékeiknek.

A gyár vezetősége mindenkor feladatának tekintette, hogy a gyár berendezéseit lehetőleg olyképpen tökéletesítse, hogy gyártmányainak minősége és kivitele a külföld azonos termékeivel egyenértékű legyen és ezzel elérjék, hogy az állami gyárak az ország fejlődő vas- és gépiparának mindenkor mintául szolgáljanak.

A fiatal műszakiak kiképzésénél az oktatást oly magas szintre emelték, hogy a magyar gépészeti és vaskohászati munkások nagy része a diósgyőri gyárban tanulta ki mesterségét és szerezte meg ismereteit, mely körülmény Magyarország iparának fellendülését nagymértékben elősegítette.

Sikerült a külföldi munkások létszámát -mely az alapításkor tetemes volt - csökkenteni, úgy hogy 1895-ben az idegen munkások az összlétszámnak csak 13,4%-át tették ki. A gyár alkalmazottainak jólétét különféle intézkedésekkel és létesítményekkel igyekeztek elérni, amiről az alábbiak tanúskodnak:

a) a dolgozók tág, világos, jól fűthető és szellőztethető egészséges és mindenkor gonddal tisztántartott műhelyekben dolgoztak,

b) a műhelyeket már többnyire villamos világítással látták el és ahol szükséges volt, por- és füstelszívásról gondoskodtak,

c) a gyárterületet kellően csatornázták és vízvezetékkel látták el, az udvarokat - ahol lehetett - fásították,

d) a hajtó- szerszám- és emelőgépeket a kellő védőkészülékkel látták el,

e) a kolerajárvány idején a munkások ingyen rumos teát kaptak,

f) a gyárban jól felszerelt orvosi rendelőszoba volt, ahol a gyár területén betanított gyógyszolgák nyújtottak elsősegélyt,

g) a gyártelepen indításától kezdve állandó kórház volt, melyet a század végén modem kórházzá építettek át,

h) a beteg munkások részére létesített betegsegélyző pénztár, a „Társpénztár” a munkásság nyugellátását is biztosította,

i) a lakótelepen 52 egyszerű és 117 kettős munkásház volt, összesen 498 lakással. Diósgyőr községben 52, Hámorban 11, összesen 561 lakással. A lakótelep évről-évre 20-30 új lakással bővült.

j) volt a telepen egy gyermekóvoda, 6 osztályú iskola fiúk és lányok részére, a ta- noncok a gyári iskolába külön szakoktatásban is részesültek.

k) a dolgozók rendelkezésére állt a nagyvendéglő, a tágas munkásétterem, a nyári uszoda, kád- és gőzfürdő, a korcsolya és tekepálya,

l) a Fogyasztási Szövetkezet a gyári munkásság élelmezéséről gondoskodott,

m) a dolgozóknak dalárdájuk és zenekaruk volt,

n) a gyár teljes tűzoltó-berendezéssel felszerelt tűzoltósággal rendelkezett,

121