Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

V. A töretlen fejlődés korszaka (1888-1899)

30. ábra. A diósgyőri gyár látképe 1896-ban

Miután az üzemek fejlesztésével a munkagépek száma is növekedett, bővíteni kellett a kazántelepeket is további 4 gőzkazánnal. A gőzgépek számának növekedé-sével egyidejűleg a szénbányák termelőképességének fokozására is szükség volt.7

A gyár fejlesztése egyre nagyobb vonalakban bontakozott ki, és előtérbe került a Kereskedelemügyi Minisztérium költségvetésében. Az 1894. évi költségvetés tárgyalásánál a miniszter a gyár jövedelmezőségének fokozása érdekében kívánatosnak vélte, hogy a hadsereg és a haditengerészet acélöntvény szükségleteinek egy részét Magyarországon gyártassa le, ezért az acélöntöde további fejlesztését vette tervbe. További elhatározása volt - amit az országgyűlésnek is bejelentett - a diósgyőri gyárat löveggyártás- ra berendezni, hogy ezzel egy új iparágat honosítson meg az országban. Expozéjában rámutatott a miniszter, hogy a budapesti Államvasutak Gépgyára a mozdony, szerkocsi és kocsikerekekhez, továbbá az államvasutak saját gépjárműveihez szükséges kerékabroncsokat részben külföldön, részben Resicáról belföldön is magas áron vásárolja; „...ez a körülmény egy kerékabroncs hengerlőnek felállítását teszi szükségessé, annál is inkább, minthogy az államvasutak és a gépgyár kerékabroncs szükségletének előállítása egymagában is képes ezen befektetést jövedelmezőbbé tenni, mi mellett ismét egy új iparág honosíttatik meg...” Ezt a profilt is a diósgyőri gyárban kívánták bevezetni; ez azonban csak terv maradt.8

7 lg. jel. 1893. év. 29-31. p.

8 1894. évi állami költségvetés, kereskedelemügyi miniszter 231-233. p.

101