Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)
I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról
gosság vagyon, derítse fel nékem e setét éjjelt, mely köztem és a világosság közt homályít, egy vidító sugár! 2. Mi célja lehetett a Természetnek az ember alkotásában Az ember van-é a világ kedvéért teremtve, vagy a világ az emberéért? Ő olyan kevély, hogy az utóbbikat hiszi. Pedig úgy látszik, hogy a Természet minden operációiban igen kevés figyelemmel van eránta. A Föld minden huszonnégy óra alatt megfordul a maga tengelyén, s még soha nem kérdte az embert, ha az tetszik-e neki vagy nem? Még soha nem kérdett meg a Nap senkit, ha nem pa- rancsolná-e, hogy a nyár az idén egy holnappal tovább tartson? S azért, hogy Európának leggazdagabb kereskedője hajóra rakta kincseit, előkerül egy fergeteg, s a gazdag kereskedő egyszeriben koldussá lesz, anélkül, hogy a széles világ színén csak egy haraszt is megzördülne, mely különben meg nem zördült volna. S amellett, hogy ily kevély, mely sanda hasznanéző! Csak any- nyiban tart valamit hasznosnak, amennyiben az néki hajt hasznot. Amerika neki nem azért becses, mert a maga terhével ellensúlyt tart a világ egyik oldalának, hanem hogy néki aranyat és gyöngyöt ád. A gyermek is csak azt nézi valamit-érőnek, amivel játszhatik. A Természet, segédre nem híván az embert a maga munkáinak megtevésében, kettő lehet lehetséges. Vagy hogy őtet alkalmatlannak látja nagy céljainak elősegélléseire, és ezen esetben csak úgy nézi őtet, mint egy oly-valamit, mely azért van itten, hogy itt légyen: - vagy talán valamely fentebb szándéka van eránta, de nem látja jónak azt néki még most kinyilatkoztatni. Az utóbb lehető- és hihető-e? fekhetik-e a Természetnek ökonómiai intézetében, vagy nem? Ez szorosb és közelebbi tekintetet érdemel. 6
