Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

Utószó

1985-ben elkészült, s kiadásra is előkészített munkám nyomdába adása után értesültem Kazinczy fordításának közreadásáról az Irodalomtörténeti Közlemények összevont, 1987/88. évi, XCI- XCII. évfolyamában (472-495.1.). (A folyóirat szerkesztőbizottságában tudtak kiadási tervemről.) A közreadó Kulcsár Péter alig fél oldalnyi bevezetőjében azt írja kiadása forrásáról, hogy a Természet ekonomiája (!) című kézirat „az Egyetemi Könyvtárban Ms. H 240 jelzet alatt található”, Kazinczy saját kezű lejegyzésében: „Autográf, amint ezt az Akadémiai Könyvtárban őrzött Ka- zinczy-kéziratokkal való összevetés alapján megállapíthattam.” Nem tudni, milyen Kazinczy-kéziratokkal vetette egybe az egyetemi könyvtári szöveget az Akadémiai Könyvtárban: az bizonyos, hogy az általunk ismert s most itt kiadott autográf tisztázat- tal nem: erről ugyanis nincs tudomása, pedig ott található. De kételyünk támad a többi egybevetést illetően is: elsősorban szövegközlésének helyesírása miatt. Nemcsak a címbeli ekonomiá-ra gondolunk, amely Kazinczy autográf tisztázatában Oeconomia, sokkal inkább a cs és a Ily helyett használt tsés Ij jelölésre (tsak, tsi- nálni, miijen, meljek stb., stb.), amit Kazinczy - írásainak kutatói jól tudják - így soha nem használt. De ha valaki mégis abban reménykedett volna, hogy netán az autográf tisztázat előtti ősszöveg került 1964-ben vétel útján az Egyetemi Könyvtár tulajdonába, azt a kézirat megtekintése - ha valamennyire is ismerős a széphalmi író kézirataival - az első pillanatban meggyőzheti: ahogy a kötet helyesírása, úgy az egész lejegyzés is egyértelműen idegen kézre vall. Az Egyetemi Könyvtár Ms. H 240 jelzetű kéziratát Kazinczy Ferenc soha nem írta, nem írhatta: közel egykorú másolat csupán, s mégcsak nem is az autentikus saját kezű tisztázatról. A kötet barnás papír (karton) fedelén különben kopott betűkkel, nehezen olvashatóan ott áll a valószínű másoló neve: „? Csősz I. i MPr. [= Manu Propria]/, 179?.”

A fordítás szövege egyébként megegyezik az általunk is ismert és ismertetett 1835-i keltezésű két akadémiai másolatéval, amelyekről Kulcsár Péter ezt írta: „Mivel nem a művet, hanem Kazinczy Ferenc írását akartam kézre adni (!), e változatokat nem vettem figyelembe.” Nem könnyű dolog ugyan a művet elszakítani a kézirattól, de jelen esetben az a dicséretes cél sem sikerült, hogy „Kazinczy Ferenc írását” adja közre a sajtó alá rendező. Mi viszont most a művet adjuk közre, Kazinczy eredeti kézírásu. egyetlen hiteles tisztázata alapján. Ilyenformán Kazinczy jelentős bölcselő munkája (fordítása) hitelt érdemlőn, autográfból itt jele