Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

Utószó

(Szauder i. m. 127. 1.). Véleményünk szerint azonban nem csupán azért forgatta budai tömlöcében, s nem azért tisztázta le 1795 júliusában Hol- mannak már korábban lefordított munkáját, hanem elsősorban a halál nyomasztó gondolata, a halálon túli lét kétes kérdése miatt, ami a német „fiziko-teológus” művének első részében a fő helyet foglalja el. S ezt akkor is így tarthatjuk, ha tudjuk, hogy a Sáróy-Szabónak szóló ajánlás szerint már június 1-jén megkapta a „májusnak 8“", és 16ká" kimondott halálos ítélet” alól a „felszabadítás”-t.

A Puky Ferencnek szóló levél azonban nem csupán címére utal Hol- mann művének, hanem a „Lenni - virítani - hervadni - elhalni!” gondolatát szó szerint veszi át a Természet ökonómiája I. Részének 11. fejezetéből , ahol „ Virítás - Érés - Hervadás” olvasható (de visszatér szinte ugyanígy, többször, a II. Részben is). Mivel pedig Kazinczy 1803-i levele kitűnő foglalata az ő egész, lényegileg változatlanul megmaradt világnézetének: racionalista deizmusának, érdemes itt idéznünk a legfontosabb elvi vonatkozású részletet: „Gróf Töröknek, Óváry Lászlónak is-de leginkább Professor Szentgyörgyi Istvánnak Sárospatakon, tanácsaik szerint, nem tartottam ragadománynak, megkérdeni az észt - (ezt az Isten által mellénk rendelt hűséges vezetőt - mellyet csak a’ R. tart gyanús vezetőnek) - ha, a’ mit eddig bátor vizsgálat nélkül és jó részben csak a’ mások eránt való bizakodás szerint vettem igaznak, igaz é valójában? Dictamini conscientiae, etiamsi erronea sit, obsequendum est. Ezt tanította Sz. Györgyi, és azt, hogy a’ mi subjective nem igaz, éppen nem igaz nekem, ha objective igaz is. - Az elme, ha egyszer megindul, megy, és meg nem áll, a’ hol kell. így az az ág, mellyet a’ kertész erőszakosan igyekszik másfelé vonni mint a’ merre a’ természeti erő hajtja, ha elszakasztja a’ tartóztató köteléket, oscillál, oscillál, és még is oscillál, ’s végtére megállapodik. Ez vala az én esetem is. - Istent nem tagadtam soha, ha a’ teremtést és teremthetést meg nem foghattam is: és valamint lelkem az ő léteiét soha meg nem tagadta, úgy nem tagadta-meg soha az ő szeretetét szívem, és az ő-tőle való függés szent és kedves terhét. De a’ lelket nem hittem többé halhatatlannak. A’ természet, mondám magamban, soha nem áll-el a’ maga oeconomiájától. Lenni - virítani - hervadni - elhalni! imhol az a’ törvény, a’ mellyet magának minden teremtményeire nézve kiszabott. Lettem - virítok - hervadni fogok, - ’s eljő az idő, hogy megszűnők lenni! - Mi a’ lélek? azt senki nem tudta még: hogy az activus erő, jele, hogy nem test - ha nem test, oszolha- tatlan etc. etc. Igen! mondám; de ha holtom után csak a’ szerint leszek, a’ melly szerint születésem előtt voltam, úgy az annyi, mintha nem lennék: mert oda lesz identitásom, nem lévén reminiscentiám. - Ekkor ragadt meg az isteni gondviselés ’s a’ hóhérszínig vitt. - J’admire comme on est religieux, quand on a peur! Azt mondja Marmontel eggy szép regéjében. - Vigyáztam, hogy a’ halál és a’ carnificina’ instrumentumai, mellyek szemem előtt voltak, és a’ mellynek láncza lábamon és kezemen csörgött, az Igaznak keresésébe ne egyveledjenek. ’S nem is egyveledtek! - (Jut eszembe, hogy 1789-ben forró nyavalyában fekvén, eggykor az a’ fantáziám jött.

58