Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

II. Rész: Az emberi nemzet lételének céljairól

abból, ha mostani indulataink mellett a Természetnek titkos erejével bírnánk? Mely ártalmakat okoznánk úgy egymásnak? Ki ád egy makacs gyermek kezébe kést?

A lelkiesméret oly igazságszóló, aki soha nem csal; oly időmutató, aki soha nem mutat hamisan. - Kérdés, ha a Természet le hagyná hullani magáról a fátyolt, mernénk-e szemébe tekinteni?

Nem emlékeztethetjük egymást eléggé gyakran, hogy csak a jóság tehet nagyokká, boldogokká; az indulatok sokszor eltévesztik a magok tárgyaikat: de az a szerencse, melyhez a való jó vezet, nem csal soha. A szerelmes sokszor esik el előre nem látott történetek által óhajtott kívánságától; az író nem mindenkor nyeri el a híresedést, amely után törekedett: de aki mással szívesen tesz jót, nem marad hála nélkül, aki mást igazán óhajt boldogítani, visszaszerettetik.

Legyünk jók, s ne gondoskodjunk egyébről. Nem olyan tárgyak vagyunk mi a Természet ökonómiájában, akikre neki kevés gondja van; ő a mi kedvünkért sok és nagy rendeléseket készített, s ami mindennél több, az ő operációji csalhatatlanok. - És nem is lassúk, ámbár lassúknak látszanak, minthogy mi csak az effektust érezzük, azon nagy készületeket pedig, melyek reá kívántatnak, nem látjuk.

Ha a Természetben nem vagyunk tekintetlen tárgyak, úgy ő mirólunk nem fog elfelejtkezni. Legyünk jók. Cselekedetinknek tanúji találnak lenni, kik ha néma tanúk is, de tisztán látnak, de tévedés nélkül ítélnek, de sorsunkra befolyással lehetnek.

Óh, bár ne felejtenénk soha, hogy közöttünk szegények vannak, kiket a Természet csak azon okból is szórhatott el közinkbe, hogy szíveinket próbálja; kiknek enyhítéssel tartozunk, s igen jól tesszük, hogy azt idejében nyújtjuk nekik, mert a tőlök megtagadott jók oly időben tagadtathatnak meg viszontag mitőlünk, amidőn az igen nem esnék kéjünkre.

Leginkább pedig tartsuk zabolában a magahitt észt és azt a különben dicséretes ösztönt, mely mindent akarna tudni, érteni, s mindenekfelett szíveinknek megjobbításán dolgozzunk. Ha egyszer jók leszünk, osztályrészben oly tudásokat kapunk, amelyekről még most sejdítésünk sem lehet.

42