Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)

Szentpáli István Miskolc történetében

De e mellett törekednünk a háború által okozott sebek gyógyítására is, a rokkantak, özvegyek, árvák ellátására és gondozására is, mert hisz az állam gondozása mellett a városokra is nagy és szent kötelességek várnak e

részben is.

Tisztelt Közgyűlés!

A feladatok másik nagy tömegét azok a létesítések képezik, amelyek már háború előtt is tervbe voltak véve, de amelyeket éppen e miatt nem lehetett megvalósítani. E részben túlzó reménytelenség nélkül hivatkozhatom arra, hogy törekvésem óta még tervképen sem merült fel olyan eszme, amellyel én behatóan ne foglalkoztam volna. Színház, tapolczai fürdő kiépítése, városháza építése, gázgyár megváltása, a Pecze szabályozása ismert, régi tervek, amelyek megoldása nem egy-két év munkája lesz.

Talán mégis lesznek olyan kérdések, amelyeket még a háború alatt meg lehet oldani. Mindenesetre azonban a legsürgetőbb a kövezési program megvalósítása volna, melynek mindent meg kellene előznie. A másik sürgős tárgy a város újabb szabályozási tervének pályázat útján való elkészítése.

Lehetetlen itt minden tervről megemlékezni, talán nem is lenne az helyes, de méltóztassanak megbízni bennem, hogy mindent el fogok követni, ami a város fejlődését, nagyságát biztosítja.

Pénzügyi programom pedig az, hogy a város jövedelmét közművek létesítése és jövedelmi források felkutatása által emeljem s ne kelljen a városi pótadó emeléséhez nyúlnom. Nagy állami terhek és újabb adók várnak reánk, igyekeznünk kell, hogy a városi lakosság terhei ne tetőztessenek a városi pótadó emelésével is.

Közigazgatási programom a régi és csak ismételhetem azt, amit több, mint kilencz évi működésemmel igazoltam. A közigazgatás feladata az, hogy fejlesszem, ápoljam, elősegítsem minden törekvést, amely nem a közérdekkel, sem a jogos magánérdekkel nem ellenkezik. Segíteni mindenkin, aki arra érdemes Fejleszteni az iparok, kereskedelmet, mezőgazdaságot, de segíteni az iparost a kereskedőt s a gazdát is, mert ezeket egymástól elválasztani nem lehet. E tekintetben a város első alkalmazottjának tekintem magamat, aki mindenkinek rendelkezésére áll, de a tisztviselőktől is elvárom, hogy így gondolkodjanak és cselekedjenek. Mi vagyunk a városért és nem a város mi értünk.

75