Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
zében maradt, aki az újonnan szervezett hivatalában készítette elő döntésre a közgyűlésben megvitatandó ügyeket. Az 1886. évi XXI. törvénycikk szabályozásának megfelelően, a városi törvényhatóság első tisztviselője volt a polgármester, akit a bizottság hat évre választott, majd újraválaszthatott. Őrizte a városi pecsétet, az értékküldeményeket és a kormányrendeleteket is neki címezték, gondoskodott a végrehajtásról. Kézjegye alatt keltezték a törvényhatóság nevében kiállított okmányokat és leveleket, ugyanakkor minden hónapban tájékoztatnia kellett a főispánt és a közgyűlést az intézkedéseiről. A polgármester jogkörét és kötelességeit csak nagy vonalakban szabályozta az idézett törvénycikk, ezért igen sok múlott a város első tisztviselőjének egyéni szorgalmán és képességein. Szentpáliról elmondható, hogy a településfejlesztés legfontosabb beruházásainál aktív szerepet vállalt, kezdeményezett, cselekedett. Tagja volt a város csatornázási bizottságának, 1907 januárjában személyesen tárgyalt Ungváron a tapolcai források megvételéről, azok ugyanis egyházi tulajdonként a - tapolcai apát címet viselő -, mimkácsi püspök birtokában álltak. A polgárias mentalitású, - származását tekintve- tiszántúli, nemes és református polgármester egyezkedett a görög katolikus püspökkel és a káptalan tagjaival, oly sikeresen, hogy Miskolc városa még abban az évben megvásárolta 200 ezer koronáért a görömböly- tapolcai fürdőt és forrásokat, a kapcsolódó 48 kataszteri hold földbirtokkal együtt. Az urbanizáció alapvető lépéseinél, a vízellátás és a csatornázás fejlesztésénél meghatározó személyiségnek bizonyult Szentpáli István, aki hasonló aktivitással szorgalmazta a villamos he- jőcsabai vonalának és a Miskolc-Diósgyőr helyi érdekű vasútnak a kiépítését, jéggyár és szemétégető létesítését, ingatlanok (pl. a városháza melletti, ún. Jóny-féle ház, a Martin- és a Liebermann-féle tag) városi tulajdonba vételét. Modernizációs és financiális szempontból is elévülhetetlenek érdemei, a javaslatára megvásárolt birtokok pár éven belül többszörösét érték vételi áruknak. A Liebermann-féle tag becsült értéke 1920-ban 400 ezer korona volt, Szentpáli pedig azt 160 ezer koronáért szerezte meg a városnak. Az iparosítás elsőszámú helyszíne, a Martin-tag Miskolcnak 140 ezer koronájába került, 1920 51
