Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
sem kényelmes munkastílusát még inkább dinamizálta feleségének halála. 1902 végén pályázott Miskolc polgármesteri posztjára. Földrajzi és társadalmi értelemben is távolról került a helyi polgárság életébe és az egyéniségét dicséri, hogy Kun József városi főjegyzőt és Petró József ügyvédet, a Borsod - Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökét maga mögé utasítva, a közgyűlés 1902. december 12-én őt választotta meg Miskolc város polgármesterévé. Megható, ahogyan a kamara búcsúztatta leköszönő titkárát. A gyakorlatias miskolci iparosok és kereskedők nem a protokollra helyezték a hangsúlyt, fontosabb volt számukra a tisztelet és megbecsülés tevőleges kifejezése. A Kereskedelmi és Iparkamara nyugdíjbizottsága - Rád vány István, Koos Soma, Pfliegler Ferenc, Polatsek Arnold és Sugár Ignác részvételével -, 1903. január 5-én úgy határozott, hogy Szentpáli István érdemeinek elismeréseként, kamarai nyugdíjat kell számára megállapítani. A szervezet január 8-án tartott, rendes ülése egyhangúan kiállt a kezdeményezés mellett. így a kamara kérte a kereskedelemügyi minisztertől szándékának jóváhagyását, hogy amennyiben Szentpáli munkaképtelenné válna, vagy állás nélkül maradna, egykori munkahelye gondoskodhasson a megélhetéséről. A kedvezményt a három gyermekre is kiterjesztette a kamara, Szentpáli idő előtti halála esetén a fiainak 20, leányának 18 éves korig 200-300 korona illetményt folyósított volna. A kamara jogszabályi kötelezettség nélkül, önszántából kívánta ekképpen kifejezni háláját egykori titkára iránt, a leköszönő Szentpáli semmiféle igényt nem támasztott korábbi munkaadójával szemben. A nemes gesztus némi csorbát szenvedett az országos hatóság bornírtságán, a kereskedelemügyi minisztérium 1903. július 6-án azzal a kitétellel járult hozzá a nyugdíjhoz, hogy ha „Dr. Szentpáli István szolgálatképességének birtokában állás nélkül maradna, köteles a kamarának további szolgálatait felajánlani, amikor is a kamara a fennforgó körülményekhez képest az ajánlat elfogadása vagy a nyugdíj folyósítása iránt határozhat".36 » B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 1786/1903. 39
