Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)

Szentpáli István Miskolc történetében

gár vállára nehezedett. A beérkező információkat feldolgozták, to­vábbították, írták a fogalmazványokat, lényegében ők bonyolították a kamarai levelezést, így a gyakorlatban feleltek a hatóságokhoz, társ­kamarákhoz, iparosokhoz és kereskedőkhöz fűződő kapcsolatok rendjéért. Az iroda sine qua non-ja a naprakész nyilvántartások rend­szere: táblázatos kimutatást vezettek az iparosokról (Borsod, Gömör, Heves vármegyék vízszintes tengelyére merőlegesen sorolták fel ábé­cé rendben a különféle foglalkozásokat, a mezőben megadva az adott vármegyéhez tartozó szakmabéliek számát), az alakuló és megszűnő cégeket regisztrálták a törvényszéki értesítéseknek megfelelően, a kamarai illetékek befizetését ellenőrizték és jelezték az illetékes adó­hivatalnak az esetleges hátralékokat, valamint külön hivatalban jegy­zőkönyvezték a bemutatott védjegyeket és mintadarabokat. A védjegyek felügyeletét kamarai feladatként tárgyalta már az 1868. évi VI. törvénycikk, azonban nem megfelelő részletességgel, ezért új jogszabály, az 1890. évi második törvény pontosította a funk­ció meghatározását. Ennek értelmében, a védjegyekről kiállított jegy­zőkönyveknek tartalmazniuk kellett az adott védjegy küllemének és használati módjának leírását, az áru és a gyártó megnevezését, a re­gisztrálás helyét és időpontját. A kamarai nyilvántartásba iktatott védjegy alkalmazhatóságáról - öt forint lajstromozási díj és ötven krajcár illeték fejében -, bizonyítványt nyert a lajstromoztató. A pro­cedúrát kizárólag egy külön erre a feladatra (is) felesküdött kamarai alkalmazott bonyolíthatta. Dr. Szentpáli István volt a miskolci Keres­kedelmi és Iparkamara első hivatalos védjegylajstromozója, ilyen minőségben tett esküt a tagság 1890. október 16-án megtartott rendes ülésén: „Én, Dr. Szentpáli István esküszöm a Mindenható Istenre, hogy az áruvédjegyek lajstromozása körül, amiket az 1890. évi II. törvényczikk s az ennek végrehajtására vonatkozó rendeletek értel­mében a miskolczi Kereskedelmi s Ipar Kamara megbízatásából telje­sítek: mindenkor részrehajlatlanul és lelkiismeretesen fogok eljárni. Isten engem úgy segéljen".27 A titkár, mint jegyző és előadó szerepelt a kamarai üléseken. Szentpáli és Sugár igyekeztek elosztani egymás között a különböző 27 Az iratot közli: G. Jakó M. 1997. 7-53. p. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom