Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
Kovács Gyula szakértelmét igazolja, hogy 1890. áprilisában végül azért hagyta el Miskolcot és vált meg a kamarától, mert kinevezték kereskedelemügyi minisztériumi titkárnak, utóbb pedig a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem nemzetgazdaságtan és pénzügy tanáraként, valamint a Kereskedelmi Múzeum igazgatójaként ért el pályájának csúcsára. Szentpáli István teljesen idegen közegben, egy mérhetetlenül megbecsült előd után maradt elvárások közepette került 1890. szeptember elsején a kamarai iroda élére. Ismeretlen volt a helyi polgárok előtt, ráadásul korábbi munkahelyéről félreérthető és picit kínos ügyben érdeklődtek felőle. Minisztériumi állásáról - ahogyan erről már esett szó -, önként mondott le. A miskolci lehetőség valószínűleg váratlanul érte, az 1890. év elején még nem gondolhatott Budapest elhagyására, így a minisztériumtól felvette előre az augusztus, szeptember és október havi negyedre járó lakbér illetményét. Munkaviszonya augusztus 26-án megszűnt, a kincstár pedig kötelezte Szent- pálit a ledolgozatlanul maradt hónapokra felvett összeg visszafizetésére. Természetes, hogy az első szóra postázta a IX. kerületi állampénztárnak a megfelelő összeget, a minisztérium viszont nem értesült a befizetésről, ezért előbb Borsod vármegye közönségéhez, majd 1891. január 3-án már Szentpáli új munkahelyére, a miskolci kamarához címzett levélben követelte változatlanul a kéthavi lakbért. Franz Kafka műveiből ismert a Monarchia közigazgatási apparátusának azon jellegzetessége, hogy jelentéktelen apróságok kapcsán (Szentpáli esetében ötven forintról volt szó), roppant kemény és szigorú eszközökkel léptek fel a hivatalok, ráadásul az ügyek igen nagy százalékában fölöslegesen, ugyanis a hiba a saját nyilvántartásaikban és nem az „áldozat" szándékában volt. Kiszolgáltatottan és megalázottan kellett tűrni a hivatali „packázást", a miniszter például azt írta a kamarának - hangsúlyozzuk: Szentpáli hónapokkal korábban befizette már az ötven forintot-, hogy „nevezett ezen utasításomnak eleget nem tett (...), központi számvevőségem jelentése szerint ezen összeg mind- ezideig be nem fizettetett, felhívom a kamarát, miszerint nevezettet ezen 50 forintnyi összegnek mielőbbi megtérítésére szorítsa, esetleg ezen összeget nevezettnek legközelebb kijáró fizetéséből vonja le és 21
