Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
Miskolci Takarékpénztár igazgatója, aki komoly összegekkel támogatta a városi villanytelep és a közúti villamosvasút kiépítését. A Nemzeti Kaszinónak ugyanúgy tagja volt, ahogyan a Polgáregyletnek is.13 A Kereskedelmi és Iparkamara, vagyis a helyi polgárság legfontosabb érdekképviseleti szervének élén pedig Nagyságos Legendi és Radványi Radvány István királyi tanácsos, egyszersmind a Borsod- Miskolci Gőzmalom vezérigazgatója, az Erzsébet fürdő részvényese, a színházi felügyelő bizottság tagja állott elnökként, egy negyed századnál is tovább. Maga a Kereskedelmi és Iparkamara Miskolcon 1879. december 14-én alakult meg. A hazai kamarák hivatását és szervezetét már az 1868. évi VI. törvénycikk rögzítette. Jogszabály szerinti kötelességük volt a földművelési-, ipar- és kereskedelmi miniszter ellenőrzése alatt szolgálni a szakképzés és általában, az ipar és a kereskedelem fejlődését, statisztikák és jelentések összeállításával támogatni a kormányzat munkáját, valamint a védjegyekről, mintákról vezetett nyilvántartásokra támaszkodva, őrködni a tisztességes verseny felett. Az adott kamarai kerület területén lakó összes iparűzőre és kereskedőre nézve kötelező volt a csatlakozás és az általuk fizetett illeték szavatolta a hivatalos érdekképviselet zavartalan, hatékony működéséhez szükséges anyagi hátteret. A befizetésekről a kamarai iroda vezetett naprakész nyüvántartást, az illetékek összegyűjtéséhez pedig az adóhivatal biztosított megfelelő apparátust. A székhelyen lakó (tehát a mi esetünkben miskolci) érintettek ötévente választottak maguk közül harminckét kamarai beltagot, vagyis ágazatok szerinti megosztásban, az iparosok 16 tagot az iparos osztályba, s a kereskedők ugyanúgy a saját képviseletükre. A kerületi székhelyen kívül lakók (Miskolc vonatkozásában Borsod és Gömör-Kishont, majd 1891. január elsejétől Heves vármegye iparosait és kereskedőit is beleértve) szintén ágazatok szerint választottak maguk közül 32 kamarai kültagot, a beltagokhoz hasonló mandáüimmal. Saját belátása szerint, levelező tagokat is választhatott a kamara, de azok nem bírtak szavazati joggal az iparosok és kereskedők közös ülésezésén meghozható határozatoknál. A szervezet élén az elnök állott, a kereskedelmi és az iparos osztályt 13 Tóvári J. 1997. 21-126. p. 19
