Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István emlékének ápolása az egykori és mai Miskolcon
Nagyapám jókor halt meg Budapest, 2003. február 24. Eddig, mint írnoka, csak azt sajnáltam, hogy pompás nagyapám előbb halt meg, mint én megszülettem. Húsz esztendővel tovább élhetett volna, és mennyit tanulhattam volna tőle. Most Dobrossy István kiváló könyvét olvasva, belátom, hogy jókor halt meg. A történelmi osztály haladó, liberális tagjaira ugyanis mind a Horthy- rendszer, mind a bolsevik évtizedek sok szenvedést, kudarcot hoztak volna. Csak a kiegyezés és az első világháború vége között voltak olyanok a politikai viszonyok, amikor veszély nélkül lehetett folytatni azt a politikát, amit nagyapám is képviselt, vagyis együtt hazafi és liberális. Nagyapám jókor született, mert már a diplomája elnyerése előtt Baross Gábor környezetében, vagyis a magyar társadalmat nyugateurópaivá átalakítók műhelyében dolgozhatott. Ebben a szellemben élhette Miskolcon munkás évtizedeit. Végül jókor halt meg. Akkor, amikor már világosan láthatta, hogy az olyan emberek, mint ő, elvesztik a politikai munka feltételeit. A fehérek győzelme után pár év alatt rendszeresen felszámoltak minden olyan politikai erőt, amelyek a magyar társadalom korszerűsítését, liberalizálását akarták szolgálni. Miskolcon is lejárt az ideje azoknak, akik tudták, hogy a zsidósággal való szövetség nélkül nem lehet sem polgárosodás, sem iparosodás. Azt talán ő látta a legjobban, hogy egyre inkább lehetetlenült az a politika, amit szolgált, az ő bukása elkerülhetetlenül közeledett. Ezért aztán inkább elment. Nem Miskolcról, hanem az élők sorából. Azt nem tudhatta, hogy nagy szükségem lett volna rá. Unokája: Szentpáli Ágnes
