Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)

Szentpáli István emlékének ápolása az egykori és mai Miskolcon

gr. Tisza István miniszterelnöktől - mellőzve a vármegye közvetíté­sét. A jelentős tárgyalásra egész küldöttség utazott Pestre Miskolcról. A miniszterelnök jóindulata és segítőkészsége reményt és bizakodást keltett a küldöttség tagjaiban, de egyelőre nem kaptak határozott vá­laszt. A változó politikai erőviszonyok egy időre késleltették a dön­tést, de az elszánt miskolciak nem adták fel tervüket. Pár hónap múl­va újból kérvényeztek. Megszerezték közben gr. Andrássy Gyula támogatását, aki elvállalta, hogy a törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszti. A parlament a törvényjavaslatot ekkor változatlan, teljes szövegével megszavazta és törvénybe iktatta. A törvény 1907. de­cember 16-án került kihirdetésre az Országos Törvénytárban. A zára­dék egy év átfutási időt biztosított a vármegye és Miskolc közigaz­gatásának átszervezésére. Szentpáli Istvánt a közgyűlés meleg, hálás szavakkal ünnepelte. Érdemeit jegyzőkönyvben örökítették meg. Lichtenstein József - aki­nek oroszlánrésze volt a sikerben - könyvben írta meg a város önálló­sításának részletes történetét. Szentpáli Istvánt 1912-ben országgyűlési képviselőnek válasz­totta a déli kerület. A parlament pénzügyi bizottságának tagjaként továbbra is sokat tett Miskolcért. Az ország költségvetésének tárgya­lásakor hozzászólása, szakvéleménye meghatározó volt. Az 1920-as években súlyos betegséggel küzdött. Időnként gyó- gyíttatta magát, majd új erőre kapva, tovább dolgozott. 1924 szep­temberében még részt vett az üléseken. Októberben hazajött Miskolc­ra pihenni. Állapota azonban rosszabbodott, be kellett szállítani az Erzsébet Kórházba. Orvosa - Henszelmann tanár - azonban már csak fájdalmait tudta enyhíteni. Október 24-én harangzúgás tudatta Mis­kolc polgáraival, hogy a közszeretetnek örvendő, népszerű képvise­lőjük elhunyt. Ravatalát a városházán állították fel. Temetése napján a boltok bezártak, a város feketéllett a gyászlobogóktól. Ezrek kísérték utolsó útjára, a Deszka-temetőbe, ahol díszsírhelyet kapott. Halála után - a szokásoknak megfelelően - utcát neveztek el ró­la, a mai Beloiannisz utcát. 1990 nyarán Miskolcra látogattak külföldön élő rokonai. A temetőt is felkeresték, de sírját már nem találták meg. Zimányi Katalin 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom