Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
fontos aktusra, összesen mintegy 50-en. A belügyi bizottság ajánlatára egyhangúlag Dr. Szentpály István kereskedelemügyi miniszteri fogalmazó választatott meg. Egyúttal egy fogalmazói állás is szerveztetek:, melyet a kamara folyton szaporodó ügyei tettek szükségessé. Ez állásra Sugár Ignácz választatott meg. Az új kamarai titkár Dr. Szentpály Ugocsa vármegye alispánjának fia, igen derék, képzett, művelt és rokonszenves fiatal ember, kinek megválasztásával nem csak a kamara, de városunk társas élete is sokat fog nyerni. Ajánljuk jóakaratú figyelmébe mindazoknak, kikkel hivatalos vagy magán érintkezése lesz".8 Az első miskolci évtized: Szentpáli István a helyi Kereskedelmi és Iparkamara szolgálatában Találgathatunk mindössze, vajon mi motiválhatja a harmincéves úriember döntését akkor, amikor önszántából megválik minisztériumi állásától és az ország fővárosából a számára teljesen idegen borsodi megyeszékhelyre települ, ahol ráadásul a miskolci kereskedő és iparos polgárok legfőbb fórumánál, a kamara irodáján vállal hivatalt. Ésszerű magyarázat hiányában gondolhatnánk a szerelemre, bár menyasszonyát, a hejőcsabai születésű Bárczai Bárczy Blankát csak két évvel később, 1892. október 25-én veszi feleségül. Valami romantikus szál bizonyára rejlik a történetben, ugyanis a tradicionális világban eléggé meglepő módon, a miskolci református egyház anyakönyvében a mennyasszony „állapota" rovatban az szerepel, hogy elvált. A parti így is kifogástalan, hiszen az ara szülei, Nagyságos Bárczai Bárczy Miklós, csabai földbirtokos és az alsózsolcai, báró Vay Etelka a borsodi birtokos nemesség legrangosabb famíliáinak tagjai. Az esküvőn báró Vay Béla megyei főispán és Bárczy László tanúskodik, a szertartást Miskolc nagyhírű lelkésze, valamint Kun Bertalan celebrálja.9 A családi közeg tehát változatlanul úri, a szomszédok és barátok köre, később a református egyházkerület püspöke a mindennapos munkahelyi kapcsolatok, azonban már leginkább polgári jellegűek. 8 Borsod Miskolczi Értesítő, 1890. június 19. 5. p. 9 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1926.16. köt. 14
