Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)

Szentpáli István jogban élő és falakban álló munkássága

nek tervét is. Arra alapozva, hogy az egyetemen több mint 3 000 em­ber dolgozik, előbb az egyetemvárosig, majd Tapolca-fürdőig szándé­koztak vezetni a villamos síneket. Míg ez nem valósult meg, addig a Miskolc-Diósgyőr közötti vasúti szerelvény megállt az egyetemváros kazánházánál. A Hejőcsaba tapolcai villamossal kapcsolatos elkép­zelések 1958-1959-ben „terv-szinten" is szertefoszlottak. 1960 augusztusában megszüntették a villamosközlekedést a forgalmat a buszok vették át, illetve bonyolították le. Nem sokkal később a síneket is felszedték. A hejőcsabai szárnyvonal 1909-től írt története ezzel befejeződött. 1963-tól voltak pályafelújítások, s ez a közlekedő kocsiparkra is vonatkozik. A mai napig utolsó sínpárfel­újítás 1989-1990 között zajlott a pálya teljes szakaszán. A síncsere akkori dokumentálása rögzítette a városképet is. A városkép pedig az azóta eltelt 7-8 év alatt sokat változott. 1997-ben ünnepelheti egy évszázados történetét. TAPOLCA MEGVÁSÁRLÁSA (1910) Ősidők óta buzog Tapolca meleg vize, s mondhatnánk azt, hogy minden lényeges történésnek ez a víz volt az oka. Annak is, hogy itt telepedtek meg a Benedek-rendi szerzetesek, s létrehoztak egy virág­zó kultúrát, de annak is, hogy több évszázados tevékenységük építé­szeti emlékei - valószínű egy mocsarasodási folyamat eredménye­ként - szinte nyomtalanul eltűntek. Egyes leírások szerint a XVI. szá­zadban törökök is használták, majd később az itt megforduló császári csapatok éppen úgy, mint egy évszázaddal később a soknemzetiségű, de magukat görögnek nevező kereskedők. A bőven folyó vizet a szomszéd települések asszonyai mosásra éppenúgy használták, mint köszvényük és más betegségeik gyógyítására. A XX. században pedig Miskolc vízellátásának meghatározó mennyiségét a tapolcai vízmű­vek adja. Az 1906-ban megkezdett víznyerő hely kialakítására ma is emlékeztet az „olasz kút" elnevezés. Az itt folyó munkálatok 1913- ban vezettek a város vízellátó hálózatának üzembe helyezéséhez. Miskolc város vízellátásában meghatározó volt az a megállapo­dás, amelyet 1908-ban írt alá Miskolc város polgármestere és a mun­kácsi püspök, aki egyben tapolcai apát is volt. A levéltár őrizetében 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom