Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)

Szentpáli István jogban élő és falakban álló munkássága

valami vizet lebocsátani, különben ha gond alatt nem tartatik, még jó esőt sem kell neki várni, a rendes mennyiséget is képes lesz annyira feltorolni, hogy alól írottakat szegény lakó helyétől földi nyúlacska- ként ki öntse 's végkép tönkre tegye."116

Közvágóhíd, épült í 891-1892-ben

A tiltakozások ellenére 1875-ben felépült ugyan az új vágóhíd, de számos malommal és más gazdasági építményekkel ez is az 1878- as nagy árvíz áldozata lett. Ezzel lezárult a város történetében az a korszak, amely víznyerő helyként elsődlegesen a Szinvát vette figyelembe. Másrészt a város egyre terjeszkedett, s nem volt megengedhető, hogy „bűzös" mesterségek, iparok a belső részeken működjenek. így vetődött fel a Sajó közvetlen folyása mellé kitelepíteni az új közvágóhi- dat. A terv a „Sajóra járó" és a „Görbe érre járó" részek közötti területet tartotta a legalkalmasabbnak, azt a környezetet, ami túl volt a katonai gyakorlótéren, s a vágóhíd mellett alkalmas volt a városi sertés- hizlalda, másrészt a szintén városi kezelésű szeszfőzde telepítésére is.

A közvágóhíd terveit Adler Károly városi főépítész készítette, s a tervek jelentős részét megvalósítva 1891-1982-ben felépült a város új „éléstára". Központi egysége - a ma már ipari műemléknek szá116 Dobrossy I. 1995. 104-108. p.

123