Csorba Csaba: Sátoraljaújhely 1261-1986 (Sátoraljaújhely, 1986)

Hőgye István: Az önkényuralom idöszakátúl trianonig

Az önkényuralom időszakától Trianonig

A szabadságharc bukása után a város lakossága Kossuth szellemében élt tovább, ellenzéki magatartást tanúsított. A kormányszervek intézkedéseit nem hajtották végre, a Kossuth-bankókat szigorú parancsra sem szolgáltatták be. A Casinó Társaságot feloszlatták, neves egyéneket, mint Boronkay Albertet, Gyöngyössy Imrét perbefogták és bebörtönözték.

Az 1854. évi úrbéri rendelettel megszűnt a földesúri függés, a lakosság telkeit megválthatta.

A kiegyezés megindította a város kapitalizálódását. Takarékpénztár, bankok, pénzintézetek alakultak a vállalkozásokhoz, üzletek, gyárak indításához tőkét biztosítva. Az iparfejlődésnek a céhes keretek már gátolói voltak, melyeknek megszüntetésére már korábban is történtek intézkedések, de csak 1872-ben oszlatták fel a még működő céheket. Helyettük hasonló érdekvédelmi társulatok jöttek létre, elsőként a legnépesebb, a csizmadia ipartársulat alakult újjá 1876-ban, 1891-ben pedig az összes iparágat egyesítő általános i- partestület jött létre. Sorra alakultak a gyárszerű kis üzemek, műhelyek, MÁV. Járműjavító, Blum-féle bútorgyár, gőzmalom, bőrgyár, petróleumfinomító, hordógyár, ecetgyár stb. 1891-ben létestül a dohánygyár, mely 80 munkással kezdte meg a termelést, de a foglalkoztatott munkásnők létszáma fokozatosan nőtt az évek során. Tervezték cukorgyár beindítását is, 1903-tól kályhagyár működött.

1871-ben megépült a Szerencs - Újhely - Kassa, 1873-ban pedig Újhely - Csap - Munkács vasútvonal, ezzel a város bekapcsolódott a magyarországi és Galícia, Oroszország felé irányuló külkereskedelembe, elsősorban borszállításokkal, de a belkereskedelemnek is nagy segítségére volt a megépült vasúthálózat. A szőlő- és bortermelést nagyban visszavetette az egész Hegyalját elpusztító filoxera-járvány a század utolsó harmadában és az újratelepítések nyomán kez33