Csorba Csaba: Sátoraljaújhely 1261-1986 (Sátoraljaújhely, 1986)
Hőgye István: Eseménytörténet 1711-1849-ig
A XIX. század elejére a város már Zemplén megye legnépesebb városa lett, emeletes házak épültek, utcái rendezettek, igazi városias településsé vált, nemcsak közigazgatási, de művelődési központ • szerepét is betöltötte. A megyei hivatalok, iskolák működésével jelentős értelmiségi réteg is élt a városban. 1805-ben a Zsolyomkán felépült az új városháza. Helyi kezdeményezésre és Sennyey János jelentős összegű alapítványával megindult a közkórház szervezése, mely az országban az elsők között 1833-ban nyílt meg két kórteremmel, tíz ággyal. 1821-ben a főtéren felállították a Kazinczy Ferenc tervei szerint készült, a győri csatában elesett zempléniek emlékművét. Az 1820-as, 30-as években a reformkori küzdelmekben a város az ország élvonalában állt. 1808-tól itt élt a Kossuth család, Kossuth Lajos a gimnázium tanulója volt, jogi tanulmányainak befejeztével 1824-től a városban ügyvédként tevékenykedett. 1827-ben a helyi i- parosságból megszervezte a tűzoltóságot, a 25 pontos szabályzat ma is megtalálható a levéltárban. Jelentős szerep jutott Kossuthnak az 1831. évi kolerajárvány idején, amikor a város "az Epekórságot Elhárító Bizottmány" főfelügyelőjévé választotta. A közgyűléseken történt felszólalásai, az 1831-ben alakult Casinó Társaság alapító tagjaként, az ellenzék szószólójaként közismert lett a városban és a megyében. 1832-ben távozott ugyan a városból Kossuth, de kapcsolatai mind hazai pályáján, mind az emigrációban szoros maradt a nevelővárosával. Ez a korszak volt a város "fényes korszaka". Innen a levéltárból irányította Kazinczy Ferenc a magyar szellemi életet, a nyelvújítási mozgalmat. A Casinó Társaságban olyan híres közéleti emberek működtek, mint a város szülötte Ba- lásházy János agrárszakíró, akadémikus, Lónyay Gábor, Andrássy Gyula politikusok. Kazinczy Gábor barátja és vendégeként 1847 nyarán Petőfi Sándor is vendége volt a casinónak, amikor a megye tiszteletbeli táblabírájává választotta. Az iparosodásra jellemző, hogy e korszakban a városban 195 iparos mestert írtak össze foglalkozás szerinti megoszlásban: 31
