Csorba Csaba: Sátoraljaújhely 1261-1986 (Sátoraljaújhely, 1986)

Csorba Csaba: A feudalizmus évszázadai a kezdetektől 1711-ig

A XIII. század második felében Újhely vidéke a pataki ispánság- és nem Zemplén vármegye - része, az uradalom központja Patak, a- mely 1201-ben kapott városi kiváltságokat. Az ispán a pataki kirá­lyi kúria lakója, a vár viszont Patak és Újhely között húzódó "nagy út" mentén állt. Patak 1201-ben kelt kiváltságlevele még nem említi. Tehát valamikor a XIII. század első felében épülhetett. Pontosabb időpontot csak egy esetleges régészeti feltárás után re­mélhetünk . A Sátorhegyek közül a legkiemelkedőbb a Magas-hegy /514 m/, a Sátor-hegy /460 m/, s mellette két oldalról a Fekete-hegy /370 m/ és a Szár-hegy /345 m/ is meghaladja magasságát tekintve a Várhe­gyet /334 m/. A magasabb Sátor-hegytől a Várhegyet csak egy nyereg választja el, a kettő valójában egyetlen tömböt alkot. Nem lehetet­len, hogy a két csúcsot együttesen nevezte a középkor embere Sátor­hegynek, s az erődítménynek helyet adó csúcs csak később kapta a Várhegy nevezetet. A viszonylag kis hegyi vár, amelynek nyoma is alig maradt, ter­mészetesen nem fogadhatta be Újhely népét tatárveszély esetén, hi­ába adott erre lehetőséget a kiváltságlevél. A várnak egyébként- ahol V.István egyik híve toronyépítési engedélyt kapott 1262- ben - az 1260-as évek belháborúi során kellett először helytáll­nia. Itt húzódott meg az ifjabb király kun származású felesége és fia, a későbbi IV.László király. 1264-ben Anna hercegnő hadai ost­romának nem tudott ellenállni a vár, fogságba estek a királyi csa­lád tagjai és csak a következő esztendőben szabadultak ki, azt kö­vetően, hogy az ifjabb király diadalmaskodott apja serege fölött. 1285-ben újra tatárok törtek be az országba és rabló-fosztoga­tó hadaik Pestig hatoltak. Patak elpusztult, plébánosát is maguk­kal hurcolták. Újhely sorsa mi lett, nem tudjuk. Talán a vár meg­védte. Egy bizonyos, hogy az 1261-es kiváltságlevél 1282-ben át­írt változatát mint drága kincsüket a polgárok hí.ven és teljes ép­ségben megőrizték, mint erre 1291-ben III.András megerősítő okle­5

Next

/
Oldalképek
Tartalom