Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A Búza tér kialakulása, vásári rendszabályok, az első vásárcsarnok
ben többször is megfogalmazta, hogy ez a közlekedési, kereskedelmi és ipari központ az egyik leg- felértékelődöttebb területe, utca- csoportja településünknek, ahol a legértékesebbé váltak a beltelkek. Ennek alapja az volt, hogy a Mis- kolc-Bánréve-Feled-Fülek közötti vasútvonal megnyitását, 1871-et, majd a Gömöri pályaudvar állomásépületének felépülését, berendezését követően (1898—1899), alig több, mint egy évtized alatt kiépült a Zsolcai kapui ipartelep modern iparvasúti vágányrendszere. A miskolciak számára ez a vasútvonal jelentette a kapcsolatot — a gömöri, ércben és szénben gazdag területeken keresztül - a fővárossal. A pályaudvarhoz legközelebb a „városi tárházak” voltak, egykor négy, hatalmas — ipari műemlékké nyilvánítható — raktárépület fogadta a só, „fűszer- és gyarmatáru” szállítmányokat. A belső terekből társzekerekkel szállították az árut a nagykereskedőkhöz, s esetleg a vásárra, piacra is. (A módosabb kereskedők a XIX. század végén áruik szállításához már igénybe vették a vasutat.) A Gömöri vasútvonalat keresztezte a Zsolca felől érkező kassai országút, amely a Vay (ma József A.) úton, a Zsolcai kapun és a Lichteinstein J. (ma Ady E.) úton áthaladva a főváros felé jelentette a közúd összeköttetést. Ezen az útszakaszon kapcsolódott az átmenő forgalomhoz jó néhány ipari üzem, vendéglátóhely, s természetesen a sokadalom, vagyis a Búza tér sajátos építményrendszerével, s nap mint nap hullámzó embertömegével. A „városi kőbutyka” a Búsp tér mai délnyugati sarkán lehetett, a%_ egykori tyAranykassza” sarokbástyái szemben A piacok első rendőri szabályozása A Búza tér helykihasználását, a sátrak, asztalok, elárusítóhelyek „utcáit”, összességében az árulás rendjét az ún. piacrendőri szabályokból ismerhetjük meg. Ezek, mint közérdekű tájékoztatások, megjelentek a helyi sajtóban, önálló nyomtatványok formájában, de kifüggeszthető hirdetmé96
